Európa betiltja a kereszténységet! Templomok bezárása, az imádság tiltása – akár a hidegháborúban!

JD Vance, az Egyesült Államok alelnöke komoly figyelmeztetést adott ki Európa kereszténységhez való hozzáállásáról, és a hívők üldözésének aggasztó növekedéséről számolt be. Európa lábbal tiporja a kereszténységet! A templomokat bezárják, az imákat betiltják – akárcsak a hidegháborúban! A müncheni biztonsági konferencián elhangzott beszédében Vance a keresztényekkel való jelenlegi bánásmódot a hidegháború alatti vallási elnyomáshoz hasonlította, hangsúlyozva, hogy a vallásszabadság egyre inkább veszélyben van Európában. Beszédét a Müncheni Biztonsági Konferencia hivatalos YouTube-csatornáján tették közzé. „Gondoljunk csak a konfliktus azon részére, amely cenzúrázta a másként gondolkodókat, bezárta a templomokat és lemondta a választásokat. Ők voltak a jó fiúk? Természetesen nem. És hála Istennek, elvesztették a hidegháborút” – mondta Vance, párhuzamot vonva Európa elnyomó múltja és a keresztények elleni jelenlegi intézkedések között. Állításainak alátámasztására az amerikai alelnök Adam Smith-Connor brit veterán esetét hozta fel, akit azzal vádoltak, hogy három percig hallgatott, és egy abortuszklinika közelében imádkozott. Az Egyesült Királyságban történt incidenst Vance a vallási intolerancia egyértelmű példájaként jellemezte. Az alelnök másik riasztó példája egy skóciai jogalkotási intézkedés, ahol a kormány állítólag leveleket küldött az úgynevezett "biztonságos hozzáférési területeken" lévő állampolgároknak, figyelmeztetve őket, hogy még a saját otthonukban történő imádkozás is törvénysértésnek minősülhet. Ezek a kezdeményezések kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy a vallásszabadság milyen irányba tart Európában. JD Vance ezzel a beszéddel fejezte ki az amerikai kormányzat aggodalmát az európai kontinensen a vallásszabadság korlátozásával kapcsolatban. Kijelentéseit a vallási jogok hívei üdvözölték, de várhatóan kritikus reakciókat váltanak ki néhány európai vezetőből, akik az Egyesült Államok alelnökének álláspontját az Európai Unió államainak belső politikájába való beavatkozásnak tekinthetik. JD Vance nyilatkozatai előtérbe helyezik az egyénjogi jogszabályok és a vallásszabadság védelme közötti egyensúly érzékeny problémáját. Az egyre feszültebb globális környezetben Washington álláspontja befolyásolhatja a vallásszabadságról szóló jövőbeli vitákat Európában.

(https://estiujsag.hu/)

Házmester-rangadó Washingtonban

A mívelt amerikai elnök, és a nem kevésbé mívelt ukrán kollégája ma tanúbizonyságot tettek arról, hogy immár nem számít a világban semmi, amit régebben erkölcsnek, viselkedésnek, modornak neveztünk. Két proli vigéc feszült egymásnak, azt gondolva, hogy meggyőzi egyik a másikat a saját igazáról. Ez azonban, a jelek szerint nem ment. A kiváló farok zongorista előadta azt, amit a Biden kormányzat úgy tapsolt meg, mint Néró verseit a római szenátus, Trump pedig az újgazdag főnök pózát vette föl, aki telket vásárolna a rajta lévő kincsekkel együtt. Moszkvában élvezték a kiselőadást, az európai vezetők pedig elvesztve minden támogatásukat, a farok zongorista mögé álltak, támogatandó az öngyilkost a szakadék felé menetelésben, megfogadván, hogy ha kell, vele ugranak a mélybe.

Summa summarum: Új fejezetet láthattunk a műveletlen, proli, erkölcs nélküli világ diplomáciai leépüléséből. A farok zongorista hazarepült, Ukrajna utcáiról, falvaiból és a Kárpátaljáról továbbra is erőszakkal viszik a halálba az ártatlan embereket, s mindennek addig nem lesz vége, amíg ezek a háborús bűnös főszereplők meg nem kapják egymástól a várt véres koncot, békének, tűzszünetnek, vagy bárminek nevezve a későbbi rablást biztosító időszakot. Tömeggyilkosok, háborús bűnösök washingtoni díszelőadását, és az azt követő politikusi reakciókat láthatta ma a világ… A világ pedig kényszerűen hallgat, mint mindig. Az ocsmány, véres, gyilkos előadás és az erőszakos, harctéri halál korszaka tart még egy darabig… a felelősök, a gyilkosok pedig, soha nem fognak bíróság elé állni, mert ők, maguk a bíróság is. És közben, a látványos washingtoni cirkusz alatt, készül az újabb háború… Irán és a Közel-Kelet ellen. Das scheft, etwas gescheft….

(https://estiujsag.hu/)

Néhány szó Bede Zsolthoz, a Kárpátalja visszatérésének ügyében

Tudod öcsém, a hazaárulásnak sokféle oka van. A tudatlanság az első és a legjellemzőbb kicsiny hazánkra, hiszen negyven évig a kommunista söpredék, harmincegynéhány éve meg az liberálisok mosogatják az agyakat. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy Tőled olyasmit olvasok, amit egykor Horn Gyula, és kommunista cimborái hangoztattak. És lám, megéltem, hogy a nemzeti oldal egyik élharcosa is arra bíztatja olvasóit, hogy bizony nekünk nem kel, nem kéne a Kárpátalja, mert olyan sok rossz ukrán néni és bácsi lakik ott, hogy még a végén bajunk esne… Szégyelld magad!

És gondolj bele néhány olyan dologba, amelyekről talán nem is hallottál, de én sajnos láttam az elmúlt majd fél évszázadban, amikor jártam az elcsatolt, megszállt Magyar Királyságot. El tudod-e képzelni öcsém, hogy a fiadat leköpik, mert magyarul beszél az iskolaudvaron? El tudod-e képzelni, hogy a Himnusz énekléséért agyonvernek? El tudod-e képzelni, hogy az iskolában és az utcán, a munkahelyen és a kocsmában tilos magyarul megszólalni? Hogy nem énekelhetsz magyar népdalt, mert megvernek érte a milicisták? És el tudod-e képzelni, hogy hat éves korodban veszed észre, hogy kint másképpen beszélnek, mint otthon, és neked is meg kell tanulnod az idegen nyelvet? Hogy a boltban hallod, hogy undorodnak az anyanyelvedtől és nem akarják hallani? Mit tudsz te ezekről a dolgokról Bede Zsolt? Hogy mersz Te, ócska gyávaságból lemondani ezer éves földünkről, ha esetleg lehetőség volna visszavenni azt?  Tudod-e azt, hogy azon a földön Zrínyi Ilona, Thököly Imre és sokan mások harcoltak a nemzetért? Hogy Rákóczi birtoka volt az a föld, amelyről Te félelemből, ostoba indokokkal inkább lemondanál, semmint fegyvert fogva büszkén bevonulnál így, 105 évvel a trianoni döntés után?

Ha mindenki olyan gyáván nyilatkozott volna az évszázadok során, mint most te, akkor ez a szanaszét szaggatott kis maradék sem volna meg és a Kárpát-hazában senki nem beszélne magyarul. Ám – Istennek hála – nem csak ilyen gyáva emberek vannak ebben a Magyar Királyságban, Mária országában, mint te! Nem csak ilyen magalkuvó, harcra képtelen, a Kárpátalján élő magyarokat eláruló emberek élnek ebben az országban. Vannak bátrak, vannak olyanok, akik az életüket is feláldoznák egy négyzetméter magyar föld visszaszerzése érdekében, még akkor is, ha azon a négyzetméteren csak oláh vagy rác él… Amikor te lemondasz a magyar földről, mert gyáva vagy, akkor milyen erkölcsi felhatalmazás alapján szidod az ellenzéket, Gyurcsányt, Magyar és a többit? Hiszen Te egy egész nemzetet, a nemzet történelmét és minden magyart elárulsz, amikor az alábbiakat közzéteszed a fb-oldaladon. Bede Zsolt! Nem vagy különb ember az ellenzékieknél. Beálltál abba a sorba, amelyben csak olyan emberek vannak, akik számomra semmit nem jelentenek, mert megtagadták a nemzetet, a hazát és a magyar népet. Az árulásra nincs magyarázat, politikai, hadi vagy egyéb kibúvó.  

Aki azt leírja, hogy: a „Kárpátalján nagyon kevés magyar él. Miért akartok négy Borsod vármegyét hozzácsapni Magyarországhoz? Hogy bírnánk azt el? Gazdaságilag, etnikailag...” – az nem magyar és előttem nem is számít embernek tovább. Szánalmas és eddigi munkádat megsemmisítő nyilatkozat volt ez, amely miatt többé nem ismerlek. Korábban azt gondoltam, hogy efféle gondolat meg sem születhet benned… de megszületett és így szánalmassá váltál.

Én nem írtam alá semmit, nem mondtam le egyetlen centiméter magyar földről sem, így nem is vagyok hajlandó a jelenlegi határokat elfogadni… Ha pedig menni kellene, akkor bizony 67 évesen is, kérdés nélkül mennék… Kárpátaljára éppen úgy, mint Erdélybe vagy a déli végekre. Te csak járj meccsekre és ne foglalkozz Magyarországgal! Úgy mindenki jobban jár.

Ne foglalkozz azokkal, akik szülőföldjükön maradtak szenvedni, meghalni, reménykedni… és hűségesek az őseikhez, hűségesek a magyar jövőhöz, a magyarok Istenéhez és Máriához, a Magyarok Nagyasszonyához! És ne nézz tükörbe Bede Zsolt, nehogy leköpjön, aki onnan visszanéz rád…

Stoffán György

Ps: Ha rendelésre, pénzért írtad, amit írtál annak érdekében, hogy lebeszéld, érzékenyítsd a jobboldali keresztény szellemiségű, irredenta magyarokat a visszacsatolásról, akkor még inkább elítélendő amit csináltál! Pénzért elárulni a 105 éve szenvedő nemzetedet, a történelmet, a Kárpáthazát, minősíthetetlen és mélyen megvetendő dolog.   

A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAI... – VAGYUNK!!!

Felfordultak az értékrendek, és ma már magunknak is hazudozunk minden szinten. Hazudunk számokat, hazudunk emléknapokat, hazudunk büszke és gyászos múltat, boldogabb jövőt. A magyar hazudik, és nem másnak hazudik, mint más népek, hanem saját magának. Mert amíg más népek azt hazudták, hogy az Ipoly hajózható folyó, addig a magyar azt hazudja saját magának, hogy eljön az idő, amikor boldogan és békében élhet. Boldogan és békében, miközben arra sem képes, hogy saját érdekében felelősségre vonja a nemzet ellen elkövetett bűnök felelőseit! Azt hazudja, hogy mások többet és jobban szenvedtek, mint ők, akiknek hazáját csonkította meg a nemzetközi pénzvilág, s nem győz bocsánatot kérni azért, amit nem követett el! Hazudik, feljelent, öncsonkít, és áltatja magát ahelyett, hogy kardot rántana, mint nemesebb időkben, nemesebb elei, és megvédené magát. Nem, nem megvédi, hanem eladja, feljelenti, megkínozza, kitelepíti, és engedelmeskedik mindenkinek, aki erre jár, és aki fenyegetve követeli az önfeladását.

Pártok nőnek ki a földből, mert a magyar, a turáni átok okán pártoskodó nemzet lett valamikor nagyon régen. Nem hazában gondolkodik, hanem pénzben, csalásban, a szegényebb kifosztásában, a gyenge megerőszakolásában, és az erős kiszolgálásában. Igen, ez mind a kommunizmus hagyatéka! A félelemé, a kapzsiságé, a bárgyú hataloméhségé, a primitív törtetésé. A magot elvetette a kommunizmus, és ma, amikor már nincs normális tanár és kevés az efféle iskola is, amikor nincs emberség a pedagógusokban sem, amikor hit nélkül nőnek fel generációk; akkor aratunk. Aratjuk a keserűséget, a fájdalmat, az ürességet, a bűnt; törvények és törvényesség nélkül.

Anarchiát aratunk, nemzetietlenséget és papnélküliséget; gyászt, hiszen másunk sem maradt, mint az emlékezés, egy-egy felcsillanó kép a gyermekkorból. Édesanyánk, édesapánk képe, a roráték, a boldog karácsonyok, a húsvéti körmenet, amikor ebben rejlett az értelem melletti kiállás, amikor a diktatúrában letérdeltünk a Keleti Károly utca és a Margit körút aszfaltjára, mert a monstranciával áldást osztott a pap annak a tömegnek, amely kiállt a hite, kiállt Jézus és az egyház mellett. A kommunizmus ma, a 21. században lett termő fává! Mert üressé tette a fejeket, konganak a lelkek és a templomok, mert az istenkeresésben tévutakon jár a nemzet és a kereszténység. A kommunizmus fillérekre váltotta az érzelmeket, előmenetelre a hitet, szégyenné tette a nemzeti érzést, és hazudta az egyenlőséget, amelyben épp annyira voltak egyenlők az emberek, mint a bolondház kerítésén innen és túl.

Bolondház? Igen! Akkor bolondokká tette a hatalom, a diktatúra az embereket. Begyógyszerezte a szabadosság, orvosságnak tűnt akkor e bolondházban a fosztóképzőként használt szocialista szó, amely minden értékünket beszennyezte: „szocialista demokrácia”, „szocialista erkölcs”, „szocialista munkaverseny”. A demokrácia diktatúra volt, az erkölcs égbekiáltó erkölcstelenség, a munkaverseny országos lopás, amelyről azóta sem szokott le senki. Az egykori proli, ma primitív, üresfejű újgazdag üzletember, aki munkásait rabolja ki, s ugyanezt teszi a kommunista pártember, aki egykor a kizsákmányolásról szónokolt, s mára ő lett a legaljasabb kizsákmányoló! Mert összekavarodtak az értékrendek, és a kommunizmus ma termi legrothadtabb gyümölcseit! Mind áldozatok vagyunk! A magyar önfelszámolás és önfeladás, a kapzsiság, a gyűlölködés és az igénytelenség áldozatai. Mert ez is a kommunizmus által generált érzésvilág. A bűnözők szabadlábon rabolnak tovább, a bankok, a bírósági végrehajtók és a szolgáltatók állami maffiaengedéllyel ölnek, nyomorítanak meg tízezreket. s akik a békés ünneplő, emlékező tömegbe lövettek, ma pártot alapíthatnak, és nyilvánosan ócsárolhatják eredményeinket, értékeinket, hazánkat és nemzetünket; „szocialista demokráciát” hirdetve, rabló, vörös milliárdosként! Az értékrendek átalakultak, és ma már a kommunizmus keserű gyümölcseit aratjuk napról-napra. Olyasmit érzek, mint amit nagyapám, marhavagonnal kitelepített unokatestvére és nagynénje érezhettek… kitekintve a hortobágyi istállóból. Németek voltak, de egész szívvel magyarok, és ehhez ragaszkodtak is. Nem hátráltak meg, nem futottak el hazájukból. Inkább meghaltak a hortobágyi istállóban. Mert őket nem mentette meg senki úgy, ahogyan ők mentették meg a marhavagontól az üldözötteket, alig néhány évvel azelőtt. Pesznecker Karcsi bácsi és a Leni tant szintén a kommunizmus áldozatai voltak; mint ma, az egész magyar társadalom és ennek a társadalomnak és országnak a jövője! Rájuk emlékezem ezen a napon. Mert mind egy szálig a kommunizmus rémtetteinek az áldozatai vagyunk, és ettől „a történelmi bevagonírozástól” minket sem ment meg senki. Mert a kommunizmus él és tombol, továbbra is szedi az áldozatait… csak ma átkeresztelték: kapitalizmus lett a neve, de a névnapja ugyanakkor van.

Stoffán György (2013.02. 25. - Nemzeti Napló)

Merz ist der Schmerz?

Buta szójáték jutott eszembe, hiszen Merz, leendő kancellár már a választások másnapján átverte a választópolgárokat. Ugyanazt teszi, mint amit az uniós választások után az európai vezetés, vagy amit Romániában láttunk, nagy nemzetközi támogatással. Ugyanis hatalmas üzletek vannak a háttérben, amelyekről a plebsznek fogalma sincs, de von der Leyen és az uniós vezetés, az ellenkezéséről hírhedt uniós tagokkal együtt, szépen lassan megvalósít. Nem a választók akarata, hanem a hatalom, a pénz, és a világkormány forgatókönyve érvényesül. Ma ilyen a „demokrácia” Európában, és ilyen is volt mindig. Hiszen, a legvéresebb, legembertelenebb rendszerek is nevezhették magukat demokratikusnak, és a kommunista diktatúra is szocialista demokráciává szelídült a nagynyilvánosság előtt. Igaz, kicsit skizofrén átalakulás volt ez, de a gondolkodásra képtelen nép elfogadta és élt is vele…

Ma azért már más a helyzet Németországban, ahol naponta történnek németellenes terrorcselekmények. Merz azt ígérte a kampány alatt, hogy a muszlimellenes AfD-vel tárgyal kormányalakítás ügyben, ám amint megnyerte a választásokat, azonnal változtatott addigi ígéretén és a bevándorlást támogató SPD-vel próbál szövetségre lépni. Ez, szembe megy a választók akaratával. Merz már azt is tagadja, hogy a határellenőrzéseket komolyan gondolta volna, de a migrációval sincs újabban különösebb problémája. A gyilkos támadásokról szó sem esik a választások után.

Németország tehát, rohan egy súlyos polgárháborús irányba, ami feltehetően szintén része annak a forgatókönyvnek, amely forgatókönyv a németajkú népek, teljes németországi megsemmisítését célozza. Egy polgárháborút úgy lehet megfékezni, ha kívülről érkezik a rend és a rend fenntartása, idegen törvények és idegen katonák árnyékában. A jobbik eset az lenne, ha ismét választásokat tartanának és érvényesülne végre a nép akarata. Ez azonban ma már szinte lehetetlen…  

S.Gy.

Bayer bíró-listája

Amikor tanult kollégám éppen nem qrv....nyázik, akkor néhány dologban egyet tudok érteni Vele. Mint most is! Hiszen, teljesen logikus dolog az, ami miatt Bayer Zsolt háborog. Aki bíró létére politikai hitet tesz, egy államellenes tüntetésen való megjelenéssel, az többé nem mondhatja magát függetlennek, elfogulatlannak. Egy olyan tüntetésen részt venni, ahol a kormánypárti sajtó operatőrét meg lehet támadni, ott a támadó ellen a tüntető bíró milyen „elfogulatlan” ítéletet tudna hozni? Semmilyet! Hiszen ők, azaz, a bírók szervezték a kormánypárti sajtó elleni támadást, gyűlöletet generáló tüntetést. Aki ezt nem érti az erkölcsileg nem minősíthető, tehát, bírónak sem alkalmas!

Egyetlen dolgot tehet a magyar polgár peres dolgaiban, ha már a rendet senki nem tudja ebben az országban fenntartani: az Unió lehetőséget biztosít arra, hogy kellő indok alapján bármely uniós országban lehessen bírósági eljárást indítania az uniós polgároknak.

Sajnos, a bíróságok befolyásolására, oda-vissza vannak példák. A politika bele-beleszól az igazságszolgáltatásba, hiszen korábban láttunk olyat, hogy a székesfehérvári rendőrség gazdaságvédelmi osztályának másféléves nyomozása után, a veszprémi járási ügyészség nem látott bűncselekményt egy „védett” Balaton melletti polgármester viselt dolgaiban… Igaz, egy tyúkperben azért elítélték, hogy szó ne érje a ház elejét. Látunk ellenkező példákat is, amikor olyan dologban is felfedeznek a bírák bűncselekményt, amely Makó vezér és Jeruzsálem távolságára enged következtetni… Tehát, amíg a bíróság függetlenségéről és a politikától való távolmaradásáról beszélünk, addig jogos a félelem az elfogultság tekintetében mind jobboldalról, mind balról. Bayer kolléga csak az egyik oldaltól fél, csak az egyik oldal befolyásától retteg. Pedig hát, nem lehet egyoldalúan vizsgálni a kérdést, mert ama Balaton melletti polgármestert nem ellenzéki, egykori belügyminiszter helyettes pesztrálta. Persze, a világért sem gondolnám, hogy ez a politikai mentor utasította az ügyészséget… dehogy! Csak az ügyészség, magától nem tartotta érdemesnek azt a néhány forintos túlszámlázást és egyéb, a másfél éves nyomozati anyagban szereplő mellékes problémát bűncselekményként felfogni, ahogyan azt a székesfehérvári nyomozóhatóság a vádiratban javasolta. A jog, már csak ilyen. Az említett estben amolyan Mátyás király mesébe illő az elutasítás húsz oldalas indoklása is, hiszen abból kiderül, hogy minden igaz abból, amit a székesfehérvári gazdaságvédelmi osztály másfél év alatt kinyomozott, de azért semmi sem az, aminek látszik. (Szendi-Ruszin Romulusz kirúgása is indokolttá és igazságossá tenné a tüntető bírók azonnali felmentését!)

Tehát, a bírók társadalmi erkölcsi státusza mostantól megfoghatatlan, vagy nincs is. Mert így az is elköteleződik, aki megy tüntetni, meg az is, aki nem megy tüntetni… lévén összesen két oldala a mai hazai politikai életnek. 

Tehát, azok a bírók, akik tüntettek, lejáratták ezt a hatalmi ágat. Mert nincs rend… amely kötelező érvényű lenne a bírákra is. A bíró, ha tüntet, akkor visszaél a társadalom bizalmával, kötelező tiszteletével, és megszünteti a… ja, de nem szünteti meg… mert az már réges-régen megszűnt… Bayernak azonban, most teljesen igaza van!

Stoffán György

Pecunia non olet – aut – salus populi suprema lex?

Nemrég még munka alapú társadalomról beszéltek a szakértők és a politikusok, ám, mára ezt felváltotta a pénzalapú társadalom. Ezt ugyan még nem nevezte nevén senki sem, de a tények magukért beszélnek, hiszen jelenleg mindent pénzben mérnek. Mondhatnánk, hogy a pénz lett a legfőbb erkölcsi mérce is, hiszen a társadalmi megítélést is a milliárdosok alakítják. Pénzben mérik a társadalmat, a családot, a gyermeket és a jövőt, sőt, az egyházat, a kereszténységet is, amiről önkéntelenül az a bizonyos 30 ezüstpénz juthat az eszünkbe.

A mostani politikusok nagy része üzletember és ebből kiindulva folyamatosan a kedvező üzletre, a leendő profitra koncentrálnak. Teszik ezt úgy, hogy a mandátumuk véges idejű, tehát tisztában vannak azzal, hogy olyan üzleteket kell kötniük, amelyek gyors haszonszerzéssel járnak és kitartanak akkor is, amikor már a bársonyszék rengeteg előnye nem áll majd a rendelkezésükre. Kapcsolataikat is úgy építik ki, hogy ezt a célt szolgálja, támogatóik és tanácsadóik ebből a körből származnak. Teljesen megszokottá és elfogadottá vált, hogy ezek a belső és zárt körök döntenek az országok, népek sorsáról, közülük kerülnek ki a szociális területek vezetői. Példának okáért, a bankszektor vezetői, esetleg tőzsdeszakemberek irányítják az oktatás ügyét, az egészségügyet, megpróbálva profitorientálttá tenni ezeket a területeket, ami hosszú távon katasztrófához vezethet, hiszen tudvalevő, hogy ezeket a területeket nem lehet csupán anyagi alapokra helyezni, aszerint irányítani. Másik, említendő terület a hadügy, a honvédelem, amelyet szintén lehetetlen, és nem is szabad csupán anyagi érdekek mentén koordinálni, vezetni. Ettől függetlenül, világszinten az egészségügy és a fegyver-biznisz az a két terület, amely a legnagyobb profit eléréséért verseng. Hol az egyik, hol a másik kerül ki győztesen ebből a korántsem erkölcsös és mondhatni: mocskos versenyből. A veszélye ennek a versengésnek hatalmas, hiszen rengeteg ember haláláért felelősek ezek az „iparágak”. A fegyverkereskedelem akkor virágzik, ha háborúk, fegyveres konfliktusok vannak, tehát érdekük az emberi életek tömeges kioltása. A gyógyszermaffia ennél rafináltabb módszerekkel hajt be legalább akkora összegeket, mint a fegyverekkel üzletelők maffiája. A gyógyszer gyártók számára nem a gyógyítás az elsődleges, hiszen az egészséges emberektől nem tudnak profitra szert tenni. Az ő érdekük egy olyan állapot fenntartása, amely nem megszünteti, csupán kezeli a betegséget, legtöbbször élethosszig, olyan esetekben is, amikor a megfelelő kezeléssel gyógyítható volna a beteg. Sőt, attól sem riadnak vissza egyesek, hogy istent játszva járványokat kreáljanak, vírusokat terjesszenek, majd megmentőkként előlépve ebből milliárdokat nyerjenek, lefizetve és összejátszva olyan politikusokkal és szakértőkkel, akik a megfelelő összegért akár a népirtásban való cinkosságra is kaphatók. Így válik emberek millióinak élete pénzben mérhetővé az egész világon.

Lassan, de biztosan megmérgezték ezzel a pénzközpontú szemlélettel a társadalmat is. Ma nem a tudás a vágyott cél, és nem az erkölcsösség a példa az emberek számára, hanem a pénz, a vagyon, amelynek elérésére vágyik egyformán a városban és a vidéken élő ember. A példaképek az erkölcstelen, hiányos tudású, ám annál gazdagabb celebek, gátlástalan üzletemberek, az őrült influencerek közül kerülnek ki és az ifjú többség már csak rájuk szeretne hasonlítani, őket utánozza. Ez a drámai jövő előképe. Az emberek ma már nem érzékelik a jól végzett munka örömét, nincs bennük igényesség. Pénzért dolgoznak és semmi más nem érdekli őket, csak a még több pénz.

Az természetes ugyan, hogy mindenki a megélhetéséért dolgozik, csakhogy ma sokan cselédként teszik azt és ennek megfelelően, hanyagul, gondatlanul végzik a feladatukat, miközben egy olyan kép lebeg a szemük előtt, ami számukra elérhetetlen. Ez pedig, folyamatosan gyűlöletet, irigységet és ebből megszülető elégedetlenséget szül. Messze nem a keresztény szemlélet gyakorlata vezérli a mai társadalmat, csupán az lebeg a szemük előtt, hogy amíg közülük egyesek felfoghatatlan jómódban élnek, addig mások morzsákkal kénytelenek beérni. Nem érzik és nem is érezhetik a különbséget, hiszen az általuk irigyeltek semmivel sem jobbak, semmivel sem különbek náluk és vagyonukat sem érdemeik alapján szerezték.

A család, amelynek a társadalom alapjául kéne szolgálnia, mára legtöbbször amolyan gazdasági társulássá züllött, amely csőd esetén egyszerűen felbomlik. Sokszor érdekek, anyagi és egyéb haszon tartja egyben és a pénz, a jólét határozza meg a hosszú távú sikerét. Ha az egyik félnek esélye van például, egy házat örökölni, a másik félnek érdekében áll az egységet megőrizni. Ugyanígy, összetartó erő lehet a jobb, jövedelmezőbb állás, az évente kötelező külföldi nyaralások, esetleg a babaváró hitel és egyéb, kedvező pénzügyi, „családokat segítő”-nek nevezett – de nem segítő! – rossz konstrukciók. Ma már kissé nevetségesen és elavultnak hangzik a sok éven át tartó szerelem, szeretet, hűség, kölcsönös tisztelet, a közös, keresztény hit, alázat, megbecsülés, amelyet nem vernek nagy dobra, csupán valóra váltják csendben, a hétköznapokban.

A gyermeket is pénzben mérik manapság

Érdemes-e „bevállalni”? Mennyi lesz a nyereség és mennyi a költség? Hogyan taníttassuk, esetleg ne taníttassuk? Mennyibe kerül a ráfordított idő, energia, fiatalság? Hagy-e bennünket élni és eltart-e öreg korunkban? Nos, ezen a ponton megérkeztünk a jövő kérdéséhez, hiszen gyermekeink, akiket magunk után hagyunk, alakítják a jövő társadalmát. Mit tanítunk nekik? Azt látják, hogy folyton kedvetlenek vagyunk és rohanunk, beszélgetés helyett a kezükbe nyomunk egy telefont, ezzel kikapcsolva őket az életünkből. Látják a család széthullását, a sok esetben elmebetegségig hajszolt, agresszív, gyűlölködő, önző szülőt, az interneten keresztül, a normálisnak egyáltalán nem nevezhető világot. Közben, nem tapasztalják a szeretetet, a törődést, a beszélgetés örömét, a közös étkezéseket, az esti imádságot, az együtt végzett munka örömét, nem kapnak figyelmet, tanítást és hitet sem. Milyen lesz, milyen lehet a jövő, ha így bánunk a saját gyermekeinkkel, akik sokszor azt érzik, hogy útban vannak még a saját szüleiknek is? Úgy hiszem, a válasz magától értetődik…

Erre a „pénzkórra”, amely mindent tönkre tesz, egyedüli gyógyír a kereszténység. Csakhogy, sok esetben az egyház szolgáit is megmérgezte a pénz utáni vágy és sok jó pásztor vált a vagyonosodás és a kényelmes földi lét rabjává, hanyagolva a küldetését, a lelkek mentését.

Hatalmas, sötét alagútban jár tehát, az emberiség, a hatalommal rendelkezők és a hétköznapi emberek egyaránt és úgy tűnik, hogy ebből a hanyatlásból már nincs visszaút. Jelenlegi civilizációnk éppen úgy kihalásra ítéltetett, mint előttünk a többi is. Egyedüli reményünk a megoldásra éppen a hitünk Krisztusban és az Ő kegyelmében van.

Épp ezért fájdalom, amikor egy-egy politikusunk várva várt korelemzése, évértékelőjében egyetlen mondat sem tartalmaz hitet, kereszténységet, erkölcsöt. Csak a pénz, a gazdasági növekedés és a gazdag családoknak nyújtott pénzügyi „segítség”. Tehát, Isten helyett is a pénz, a pénz és a pénz, amely nem más, mint a mammon, a sátáni vonzódás, érzések, erkölcsi norma és hit nélkül. Ezért visszafordíthatatlan az a politikai és társadalmi folyamat, amely nem csak a testet, de a lelket, a jövőt, a kereszténységet és az ifjúság esélyeit is felemészti.

Czeglédi Andrea  

Prolivilág

A vezető politikusok és alárendelt, jól fizetett jobb és baloldali csicskásaik sikeresen teljesítettek. Ma már minden politikai oldal ugyanazon stílusban (stílustalanságban) ír, beszél, viselkedik. Voltaképpen ez azért alakulhatott így, mert az alapanyag is egy alomból származik – kevés kivétellel –, s az olvasótáborból is nagyrészt kihaltak – sajnos –, a műveltebb, igényesebb érdeklődők, olvasók. Az egyre züllő közéletet pedig, trágársággal, gyűlölködéssel és ostoba megjegyzések százaival lehet ugrásra készen tartani. Megszűnt a kimért, méltóságteljes, ugyanakkor meggyőző, pallérozott és következetes újságírás. Az ok egyszerű. A megrendelőnek sincs igénye jobbra, szebbre, műveltebbre, mert ő is ilyen.

Úgy tűnik, végleg letűnt az a kor – mert kihaltak az utolsó mohikánok is –, amelyben igazi hivatás, nyelvművelés és viselkedésminta – nem kézi irányítású, jól fizetett kiszolgáló, véleményformáló személyzet – volt az újságíró. Ma, a politika nyomja rá a bélyegét a médiára is. A proli-politika. Hiszen szabadon lehet rendszeresen „k…vaanyázni”, a keresztény, jobboldali sajtóban is, és sikké vált lefényképezni, mit evett a vendéglőben vagy mit főzött a baráti körben – a politikus. Ez utóbbi is a proli mentalitás egyik formája.

Ám, ha legalább írni, beszélni tudnának, az igazán nagy élmény volna. Azonban sem szókincsük nincs (egyik oldalon sem!), s azt a keveset is rosszul használják, ami rájuk ragadt. Pedig, a nép nem Arany János-i magaslatokat várna el, csak annyit, hogy az újságíró tanítson, mutasson példát nyelvi szépségeinkből – mert abból ezernyi van… volna, ha el nem felejtettük volna… Ehelyett angol jövevényszavakkal, szlogenekkel tarkított proli előadásokat hallgat a plebsz, és ujjong, mert a saját műveltségének tükrét tartja elé a kedvelt politikus, a „jól megmondta” újságíró.

Név szerint fel lehetne sorolni azokat a kollégákat, akik még tartják a nehéz frontot, akik igyekeznek valamilyen többletet adni az olvasónak, akik nem a gyűlölködésre, a primitívségre építenek, amikor leírnak valamit… és ezek a kollégák nem a fősodorba tartoznak, hiszen oda a régi jó káderektől nem férnek be.

Nincs tehát különbség jobb és baloldali média között, és nincs különbség jobb és baloldali politikus között. Csupán az, hogy mindegyik a másikat utálja, de ezt az utálatot azonos stílusban adja elő. Odamond, jól megmondja, helyre tette, pellengérre állította stb… Az emberi kapcsolatokban is egészen rossz mintává változott a sajtó és a politikusi magatartás, hiszen nem a jót, az esetleg elfogadhatót látja az olvasó a politika iránt érdeklődő, hanem a gyűlölködést, a hatalomféltés és a hatalomvágy összecsapását, a kapzsiság és az irigység harcát, a pénz generálta ocsmánykodást.  

Gazdagon, de alacsony szellemi képességekkel nem is lehet többet felmutatni. Mindössze annyit, amennyit Pétert Gábor mutatott fel egykor a feleségének, amikor karácsonyra 20 liter francia parfümöt rendelt a számára… Nos, ebből a mentalitásból és ebből az alapanyagból fejlődött 21. századivá a sajtó és a politika. Hozott anyag, mint az egyszeri szabónál… Az öltöny meg úgy áll belőle, ahogy áll… nem elegáns, de legalább megpróbálta a szabó a legjobbat kihozni, ha nem is sikerült. 

Az újságíró és a segédmunkás jut eszembe. A segédmunkás az építkezésen nem váltogatja meg a mondanivalóját, s a kötőszavak sem Goethe-i stílusúak. Ám, ha bemegy egy okmányirodába, ott legalább megpróbál trágárkodás nélkül, szalonképesen beszélni, viselkedni. Az újságírónak az volna a szerepe, hogy tanítson, segítsen a segédmunkásnak ebben a szalonképesebb magatartásban. Ám, nem azt teszi. Jópofáskodik, meg akarja hódítani a segédmunkást, és abban a stílustalanságban, proli módon vagdalózik, ahogy a leejtett téglát vagy az újgazdag megrendelőt szidja a melós. Ezen pedig, jó lenne változtatni, hiszen az elmúlt évek is azt bizonyítják, hogy hiányzik az értelmiség a nemzeti médiából éppen úgy, mint az ellenzékiből. Viszont, legalább ebben nincs mit egymás szemére hányni…   

Stoffán György

Czeglédi Andrea: „Ma, a hülyeség harcol a maradék józansággal” – interjú Stoffán György íróval

Stoffán György írásai talán ma a legolvasottabb írások közé tartoznak, ám a régi kommunista, liberális, mára nemzeti kereszténnyé avanzsált „fősodrat”, azaz a hivatalos jobboldali média mégis úgy tesz, mintha nem is létezne, pedig gondolatai, szellemisége és műveltsége mai világunkban kikerülhetetlen. Legutóbb megjelent könyvei is olyan átfogó képet mutatnak a közelmúltról és a távolabbi, 20. századi történésekről, amelyeket rajta kívül senki nem ír és írt meg… Életrajza pedig, egyenesen történelemkönyv, hiszen a rendszerváltás előtti időktől napjainkig végig kíséri a 20. század végét és a 21. századot – máig. A magyar médiáról, különleges eseményekről, a rendszerváltásról, a jogról és a demokráciáról mesél hol viccesen, hol könnyet csalva az olvasó szemébe. Az írót, születésnapján kerestük fel ismét, egy interjú erejéig…    

– Hogyan telnek egy nyugdíjas író, újságíró napjai? Mivel foglalkozik manapság?

– Gyorsan, néha bosszankodva. Az, hogy mivel foglalkozom, nem is kérdés. Írok. Nem regényeket, hanem a mai kor bajait, problémáit, amolyan megszállott minnesängerként próbálom „megénekelni”, megörökíteni. Azzal is próbálkozom, hogy valamiféle irányt megcsillantsak a megmaradás, az erkölcs, a hit és a nemzeti továbbélés érdekében. Mert ma nagyon nagy bajok vannak, amelyeket az előző nyolcvan év generált. Egy beteg, hazug világban élünk és ennek a beteg, hazug világnak a túlélése a tét…

– Mi a véleménye a most alakuló világpolitikai változásokról, hatalmi harcokról?

– Itt nincsenek hatalmi harcok. Egy forgatókönyv zajlik, és minden állam játssza a ráosztott hülye, aljas vagy éppen békepárti szerepét. Minden államban találtak a forgatókönyvírók olyan szereplőket, akik gondolkodás nélkül, bármit eljátsszanak – jó pénzért. Mert ma a pénz és a hatalom bolondít meg mindenkit, aki a húsosfazékhoz közel kerül. Ha nagyban nézi a dolgokat, akkor kevés kivétellel az látszik, hogy a mai vezetés minden országban azokból áll, akik ezer évig nem jutottak szóhoz, vagyonhoz, hatalomhoz. Most ezt akarják pótolni. Eszük és erkölcsi alapjuk nincs ugyan hozzá, de mégis ragaszkodnak mindenhez, amit összeloptak, kiügyeskedtek maguknak. Proli világ lett az egykor művelt Nyugat, a keresztény Európa. Ma, a hülyeség harcol a maradék józansággal. A világpolitikai változások is ennek a forgatókönyvnek az alapján történnek, és talán az új amerikai kormányzatnak sikerül megállítania ezt a teljesen elmeháborodott, aberrált, primitív, európai vezetői söpredéket.

– Apropó, harc… hogyan ítéli meg a szomszédban zajló háború jelenlegi állását? Várható-e béke, és ha igen, mikor?

– Nem vagyok jövőbelátó, de úgy látom, hogy ez a háború nem két ország konfliktusa. Nem az oroszok és az ukránok háborúznak, hanem a világ háborúzik – önmagával. Persze, mindezt hazudozások és félrevezetések mentén teszi. Amerika világhatalmi törekvése Ukrajnát egyfajta teszt-országként használta, megvette, megszállta, és háborúba sodorta saját üzleti céljainak megfelelően. Gyilkolták az ukrajnai oroszokat és ezzel felbőszítették Moszkvát. Illetve ez volt a forgatókönyv arra nézve, hogy Európát háborús helyzetbe hozzák. Mindkét félnek útjában volt a normális Európa, és ezzel a háborúval tönkre lehetett tenni – a megfelelő, ócska, áruló európai vezetés részvételével – azt a kontinenst, amely az emberiesség, a kereszténység, a tudás bölcsője volt a világban. Merkel és von Leyen tökéletes munkát végeztek. Ma már se szabadság, se demokrácia, se Isten, se emberiesség nincs Nyugat-Európában. Én ezt a háborút leginkább egy Európa önmaga ellen irányuló támadásának látom. Béke akkor lesz, ha a magyarokat a helyükön kezelik és megpróbálják korrigálni azt a bűncselekmény sorozatot, amelyet ellenünk elkövettek 1920-ban. Egy ilyen szedett-vetett Európával nem lehet mit kezdeni… Ehhez viszont fel kellene nőnie a kárpát-medencei magyar társadalomnak is, mert az elmúlt nyolcvan évben csak züllött és hülyült. Alkalmazkodott a környezetéhez…

– Sokszor fogalmaz kritikusan a cikkeiben, akár belpolitikai kérdésekben is. Ön szerint jó irányba haladunk mostanában?

– Nem! Nem haladunk jó irányba. Alázat, erkölcsi tartás nélkül, a kereszténység hangoztatása és az ezzel ellenkező viselkedés a legrosszabb recept. Olyan gyűlöletek feszülnek ma egymásnak, amelyet a pénz generál minden oldalon. Nincs jellem, nincs erkölcs, nincs nemzettudat, nincs kitartás és nincs nemzeti elkötelezettség, sem a politikusokban, sem a társadalomban. A társadalom a politikai és az egyházi vezetés tükre. Olyan a nyáj, amilyen a pásztor. Nekem a 2010-es Fidesz az ideálom, azzal az alázattal, hittel és tenni akarással, ami akkor jellemezte ezt a pártot. Ma, ennek alig van nyoma… Egyedül Orbán Viktor az, aki tartja magát az akkor megfogalmazottakhoz. A környezete azonban őt is be-besározza.

– Mi a véleménye a jelenlegi magyar sajtóról és a sajtó munkatársairól?

– A sajtó olyan, amilyen a gazdája. Az objektivitás ismeretlen, a sajtóetika úgyszintén, a jobboldali sajtó éppen úgy káromkodik, mint a proli balos sajtó… szóval nincs értelmes, objektív, elfogulatlan, normális média ebben az országban. Ha sarkítani akarom, akkor két pólus van: a trágárista, proli Bayer-i sajtó és a drágabolgárúrista, havashenriki proli média. Ergo: ugyanaz mindkettő, csak más fizeti a cikkeket. Magyar, keresztény, nemzeti, értelmiséghez szóló média nincs! És mondom ezt annak a jogán, hogy 2010. óta folyamatosan arra figyelmeztetem a tanult kollégákat, hogy rossz irányba mennek. Persze, csak gúnyolódást és nagyképű prolias lenézést kaptam vissza, tehát azt, amire képesek. 2016-ban kérésre benyújtottam miniszterelnök úrhoz egy tervezetet – amit áttételesen kértek –, arról, hogy hogyan kellene átszervezni a nemzeti médiát. Ahogy Önnek megköszönték, úgy nekem is… és most itt tartunk. Szakmai hibákkal, ostobaságokkal, méltóság és objektív értékítélet nélkül.

– Mennyire érintett a mai magyar társadalom a közélet megosztó folyamatában? Képes-e még összefogni a magyar társadalom, akár egy igaz, jó ügy érdekében?

– Nem! Rettentő mélyek a lövészárkok és a butaság. Nézzen rá a közösségi oldalak kommentjeire. Sikerült az elmúlt évtizedben mindkét oldalon hatalmas gyűlöletet generálni. Ma már persze, nem is két oldal van, hanem ahány ember, annyi féle hülyébbnél-hülyébb vélemény, ócska magatartás.

– És Magyar Péter?

– Róla ne is kérdezzen, kérem, mert beszélni sem vagyok hajlandó erről a nem is tudom micsodáról. Rangon aluli. Ha a körúton kutyaürülékbe lép, arról sem beszél… A haza-, és nemzetárulást nem tudom, és nem akarom tolerálni semmiképpen. Aki ilyesmit elkövet, az a szememben nulla… nem létezik. Csak egy láthatatlan kosz a világmindenségben. Nem ő az egyedüli ezen a listámon.

– Sokszor érezzük, hogy a társadalom egy része ellenségesen viszonyul a fiatalokhoz, sőt, a gyermekekhez is? Teher ma a gyermek? Miért?

– A társadalom önző, szeretetlenné, gyűlölködővé és harácsolóvá vált. Nemkívánatosnak tart mindent, ami a saját boldogulását, egzisztenciáját nehezíti. Így az öreg szülőket és a gyermekeket is. Nézze meg! Tele vannak az öregotthonok és garmadával hagyják ott az újszülötteket a kórházakban. Ez egy lesüllyedt, erkölcstelen társadalom, ami az elmúlt 35-40 év politikájának köszönhető. Annak a rengeteg köpönyegforgató szemétnek, aki kommunistából, liberálisból ma melldöngető keresztény-nemzeti lett… Ez a nagy kapitalista demokrácia, olyan ocsmány és körmönfont diktatúra, amilyen nem volt még. Mert ez a diktatúra a lelket, a családokat, a szeretetet, az alázatot, az emberi méltóságot emésztette föl. Ennek az embertelensége és lélektelensége elborzasztó.

– Hogyan tervezhetjük a jövőnket? Van/lesz kikre építenünk?

– Építeni? Itt? Kire? Hogyan? Itt mindent pénzben mérnek. Ki, mennyit tudott összeharácsolni… a jobb és a baloldalon egyaránt. Azok, akik harminc éve ott vannak a parlamentben, azokat most le kellene váltani és eltiltani a politikától. Ők ugyanis már nem látnak le a népre, a nép bajaira. Ők valamiféle kiválasztottnak érzik magukat és nem is érdekli őket a plebsz, az őket megválasztó társadalom. Erkölcstelen az egész rendszer attól kezdve, hogy a „szolgák”, azaz a képviselők, a miniszterek, olyan pénzeket keresnek, ami teljesen indokolatlan. És ezek a milliomosok határozzák meg a minimálbért, a munkanélküli segélyt… és mondják cinikusan azt, hogy aprópénzekből is meg lehet élni. De ők hozzák azokat a törvényeket is, amelyek az egyszerű szegény embert megsemmisítik, a gazdagot felemelik. Politikai maffia ez az egész és mindegyik kapcsolódik a másikhoz… nincsenek oldalak…

– Alig merem feltenni a kérdést ezek után. Mennyire keresztény Ön szerint a mai magyar társadalom?

– Semennyire! Hitetlen papok és áruló főurak… mondja egy helyütt Passuth László. Nos, ez van ma is. Mitől lenne ma keresztény ez az ország? Keresztény-e az a kormány, amely olyan összegeket halmoz fel, amelyből az államadósság kifizethető lenne, amelyből béreket lehetne emelni, de nem arra használják, hanem a személyes gazdagodásra? A keresztény ország mai emlegetése csak jól hangzó szlogen. Semmi alapja nincs. Mikor hallott Ön olyan politikusi beszédet, amelyben Jézus Krisztus neve elhangzott volna?  És mitől volna keresztény a nép, amikor a jobboldali média semmi mást nem tol, mint a pedofil papok históriáit, mintha csak ez jellemezné az egyházat… Ostoba, törtető jobboldali oknyomozók nem látják mekkora kárt okoztak hetek alatt…

– Mire számíthatunk akár négy-öt év múlva, amennyiben a jelenlegi ütemben és elgondolások mentén haladunk tovább?

– Éljük meg azt a négy-öt évet. A mai világpolitika nem garancia erre. Ostoba, embertelen, gyűlölködő, elmebeteg pénzemberek irányítják a világot. Az emberélet, a nemzetek semmit nem számítanak… és ne felejtse el: ma minden kormány egy kiszolgáló személyzet csupán, semmi más.  Nézze meg az uniós tagállamokat… mindenütt ugyanazokat az eszement hülyeségeket vezetik be, amelyek ugyan távol állnak a nemzeti hagyományainktól, de a globalizáció oltárán – gondolom jó pénzért –, az összes tagállam kormánya bevezeti a legnagyobb baromságokat is. És ezt megteszik a saját népük ellenében, ha az a parancs… Magyarország sem kivétel ez alól.

– Mi az, ami ma hosszú távú, pozitív erkölcsi változást hozhat a magyarok életébe?

Egy visszafordíthatatlan, végzetes folyamat időszakában vagyunk. Az egyház nem mer konkrétan ellenállni a vatikáni tévtanoknak, a magyar kereszténység említése főben járó bűn. Az állami vezetők kő-gazdagokká lettek a saját maguk által hozott törvények égisze alatt, bár tudják, hogy velejéig erkölcstelen az, amit tettek – de törvényes. Itt nincs lehetőség rendet teremteni. Nem cél a rend, az erkölcs, a tisztesség, a kimondott szó. A káosz és az anarchia célravezető, mert a zavarosban lehet halászni… Az erkölcsi változás alapja a rend. Ha pedig azt nem tudjuk megteremteni, akkor erkölcsi megújulás sem lesz!

– Ilyen sarkosan nem szokott fogalmazni…

– Nézze, negyven-egynéhány éve igyekszem finoman, de érthetően felhívni a figyelmet a hibákra. És csak kevés esetben tapasztaltam, hogy eljut azokhoz, akiknek szólt. Ma már nem jut el, mert a politikai cinizmus, a nemtörődömség, a pénz-centrikusság mindent elnyom. Ezek a mai politikusok jobbról és balról azt hiszik, hogy a beosztásukkal ész is jár, és a pénzük tudóssá, mindent tudóvá teheti őket. Pedig nem! Éppen olyan ócska, buta prolik maradnak – sok pénzzel –, mint amilyenek szegényen voltak. Ez nem új arisztokrácia, hanem egy, az arisztokráciát utánozó szánalmas banda. Alázat, emberség, hit és erkölcs nélkül. Minden oldalon. Akár új politikai közösségről, akár régiről beszélünk… Tudja, megöregedtem, kipróbáltam milyen fél lábbal a sírban lenni… Én már nem fogok jópofáskodni a politikai elvárások okán. Magyar vagyok, és ez nekem elég. A pártoskodás csak rombol. Elegem van a hülyékből, a nagyképűekből, az általánossá vált proli világból, az újgazdag, buta prolikból. Elég vén vagyok ahhoz, hogy leírhassam, amit gondolok úgy, ahogyan otthonról hoztam. Ám, Ön ezt jól tudja, hiszen az életrajzi kötetemet, a Hatvanhat év történelmet is Ön írta… elég botrányos lett az is, hiszen, már abban sem finomítottam a véleményemet…

– Mit lehet tenni, hogyan lehet megőrizni az értékeink – legalább – egy részét?

– Tovább kell adni a szellemi, lelki és erkölcsi értékeket. Meg kell ismertetni utódainkkal azt, hogy a mai világot tekintve mi lenne a helyes, a jó, az erkölcsös. Nehéz ez, mert kopik minden generációval az, amit az elődök még természetesnek vettek. A gyerekeink a felét sem fogják hasznosítani a saját életükben. Jó nevelés, jó iskolák nélkül csak züllik a nemzet. És rossz érzés látni például, hogy egy katolikus iskolában a választott nyelvet, a latint tizenkettedikben nem tanítják már, mert csak három latinos kölyök van, azért meg minek a plusz óraszám? Nos, ez a legjobb példa arra a züllésre, amiről beszélek, és ami visszafordíthatatlan… mert minden a példamutatásnál, a mintánál kezdődik… És ma nincs jó példa, nincsenek kifogástalan minták… Nyolcvan év züllés nem behozható 14 év alatt úgy, hogy már az sem egészen makulátlan.

Trianon ismét visszaköszön… Donyeckből…

https://www.facebook.com/61550211995578/videos/420055417861643

Egy rövid videó jelenik meg a monitoromon… öreg katona, mondhatni obsitos, megtörten köszön el mindenkitől. Közben csatazaj hallatszik. Valahol Donyeck vidékén, egy pusztaságban. Semmi köze a nagyhatalmak aljas, pénzcsináló háborújához, tömeggyilkosságához. Mert ma, minden politikus tömeggyilkos! Embereket áldoznak azért, hogy a fegyvergyártás, a fegyvereladás nagy és még nagyobb pénzt hozzon, hogy képzelt célok érdekében milliók haljanak meg. Köztük a kárpátaljai magyar, aki könnyezve búcsúzik unokáitól, feleségétől és bocsánatot kér azoktól, akiket megbántott… Egy ártatlan magyar ember, aki ott van a vágóhídon és elmondja, hogy neki kötelező ebben részt vennie, amíg az állam vezetői dőzsölnek a háborúból, az emberéletek árából.  

És eszembe jut ennek az embertelen gyilkosságsorozatnak az erkölcsi mélységekbe mutató oldala. Milyen uniónak vagyunk a tagja? Milyen szankciók meghosszabbításába egyeztünk bele azért, hogy gázunk vagy olajunk legyen? Mi ennek az ára? Miért és milyen erkölcsi meggondolás alapján vagyunk még ennek a háborút támogató európai közösségnek a tagja? Mit várunk az egyezkedő, macska-egér játékot űző nagyhatalmaktól?

Igen, kicsik vagyunk, kevés beleszólási lehetőséggel, de mert kicsik vagyunk kötelező-e nekünk saját vérünket közvetve feláldozni ezen a szennyes sátáni oltáron? Miféle aljasság a politika? Miféle felmentést várhatnak a politikusok? Semmilyet! Mert erre nincs felmentés. Politikai és gazdasági érdekek mentén, jó arcot mutatva, békét várva, uniós tagként végignézzük a gyilkosságot… Rémes világ ez! Sátáni világ, amelyben csak a pénz és az előnyök, a hatalom és annak a megtartása a lényeges… Közben a kárpátaljai magyar, ahelyett, hogy unokáit lovagoltatná a térdén, hogy előkészülne a tavaszi kerti munkákra… ott várja az elkerülhetetlen halált, mert jönnek az oroszok, akik minden katonát megölnek, aki az útjukba kerül. Mert Moszkva is a sátáni gyilkosságsorozat része. Ám, a politikusok nem látják az embert… a nagypapát, a férjet, az apát, a magyart. Nekik mindegy…

Ne kegyelmezzen a Mindenség Istene egynek sem, aki a háborúban bármely oldalon, bármilyen érdek mentén részt vesz, de kegyelmezzen azoknak, akiket erőszakkal katonaruhába öltöztetnek, hogy az érdekeikért meghaljanak!

„Isten áld meg a’ Magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel,.
Bal sors a’ kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e’ nép
A’ múltat ’s jövendőt!”