Nehéz megtalálnom
a megfelelő megszólítást, mert nem vagy sem tisztelendő, sem úr. Így szívem
szerint azt írnám, hogy "Édes Öcsém", ám ez papságoddal szemben tiszteletlenség volna
részemről még akkor is, ha ezt a közöttünk lévő korkülönbség meg is engedné a
számomra.
Maradok
tehát a „Megtévedt András Testvérem!” - megszólításnál. Mert remélem, hogy viselkedésed
és mentalitásod csak fiatal korodnak tudható, nem pedig valamilyen, mai
világunkra jellemző torz és téves, de általad ab ovo gyakorolt és elfogadott eszmének,
szellemiségnek.
Miért is
ültem a klaviatúra elé, s miért fogalmazom meg szeretettel gondolataimat feléd?
Nos, ha egy egyszerű liberális utcai tüntető lennél, nem tenném, hiszen vannak
szintek, amelyekre normális ember – egy szint fölött – nem képes lesüllyedni. Te
azonban az egyház felszentel papja vagy, ami nem csak lehetőséget nyújt
számodra, hanem kötelezettségeket is ró Rád. Ilyen kötelezettség az
evangelizálás, a nemzetmegtartás, hiszen Mária országban működsz papként, s ez
még hangsúlyosabbá teszi hivatásodat, annak elvárható tisztaságát.
Forradalmárkodni
nem a Te feladatod! Te azonban forradalmárkodsz, és olyan elvek és szellemiség
mellé álltál az elmúlt időben, amely szellemiség egy évszázad óta rombol, és
mágnesként szippantja magához a magyar fiatalságot, mételyezi a magyar
keresztények lelkét.
Olyan
szellemiség mellé álltál, amely egyházunkat és minden keresztény egyházat ellenségének
tekint, és paptestvéreidet százával kínozta, ölte, alázta meg a múltban és
teszi ezt napjainkban is. Olyan szellemiség mellé álltál, amely helyesnek és
normálisnak tartja a magzatgyilkosságot, támadja az időseket, vádolja és
rágalmazza a kormányt, amely bár a nemzetközi politika és a világkormány miatt kényszerpályán
kénytelen mozogni, mégis „elmegy a falig”, ha a magyar nemzet érdekeiről van
szó.
Te magad is –
Megtévedt Testvérem –, a magyar nemzet ellen támadtál, amikor Trianonról volt
szó, s mintha vak lennél, úgy támogatod a migrációt, mert nem akarod látni mit
jelent ez a keresztény európai kultúra számára, mit jelent ez a jövő
emberiségének életlehetőségeit tekintve. Marxot idézel a prédikációdban, s az igazságot
nem ismerve – el nem ismerve – mint egy ostoba óvodás vagy egy fizetett gerinc
nélküli ügynök, támogatsz mindent, ami hívő magyar néped, egyházunk és ellened is
zajlik a világban.
Beálltál
azoknak a papoknak a sorába, akik nem harangoznak Trianon 100. évfordulóján, akik
gyermekekre hivatkozva, de gyermekeket megsarcolva idézgetnek nap, mint nap
Jézustól a közösségi oldalakon, s szabadidejüket esendő és megtévesztett nőkkel
töltik. Beálltál azoknak a sorába, akik torz, liberális és kommunista politikai
nézeteiket Róma püspökének tömjénezésével ködösítik, s fogadtatják el, miközben
a magyar nemzet felszámolására, a katolikus egyház megsemmisítésére
törekszenek. Ne tedd!
Mint fiatal, lázadó ember, nem is gondolsz arra, hogy voltak már ilyenek, mint Te. Ők szervezetileg működtek együtt a kommunista diktatúrával, és zsíros plébániák
reményében paptársaikat árulták be a kommunistáknak, s annak a Casarolinak a keleti politikáját
követték, amely politika cserbenhagyta a hűséges papokat, püspököket. Őket békepapoknak neveztük…
Az az
ideológia, amelyet ma Te és néhányan – Magyarországon és Erdélyben – követtek
és gyakoroltok, sokkal rosszabb annál a korszaknál, mert akkor tudtuk, hogy kik
és milyen okból teszik, amit tesznek. Egy hatalmat szolgáltak, pénzért,
előmenetelért, elvtelenül. Közben papok százai szenvedtek a papi működéstől
való eltiltás miatt, vagy éppen börtönben vagy mások segédmunkásként, hajnalonként
misézve egy-egy templomban, a hatórás gyári munkakezdés előtt. S ennek a kornak
tudható, hogy ma kevesen vagytok papok, mert az egyházi iskolák beszüntetésével, a
szerzetesrendek feloszlatásával, a betegápoló nővérek elkergetésével kezdődött
az a korszak, amelyben ma Te vagy az eszköze ugyanannak a hatalomnak… amely
Krisztus ellen támadt hörögve, gyűlölettel!
Megtévedt András Testvérem! Ne állítsd be magad mártírként, ostoba partnerek ünneplése közben, egy
magyarellenes, kereszténygyűlölő politikai párt és Lukácsi Katalin védelme alatt... hanem fordulj a teremtő Istenhez, fordulj a nagy elődökhöz, s kérd segítségüket, hogy tisztán láthass. És ne hasonlítsd magad Jézushoz, mert Te
azokat szolgálod, akik őt keresztre juttatták!
Kapcsold ki hát a virtuális, vatikáni rózsafüzéredet, és morzsolgasd azt az öreg olvasót, amit a plébániádon
találtál… Fiatalos hévedet pedig, amely modernizálni, újítani akar, miközben relativizálja az isteni parancsokat és Jézus tanítását, fordítsd az
emberekkel való normális kapcsolatfelvételre, a krisztusi igazságok terjesztésére, és
meríts abból az alázatból, amelyet az elmúlt száz év, Krisztushoz és a néphez hű vértanú papjai, püspökei
hagytak Rád is… mindnyájunkra! Légy csendes, híveit szerető és megnyugtató, példamutató, egyszerű, magyar, katolikus lelkipásztor. Ne kürtöltess magad előtt, mint a farizeusok, ha adsz… s légy jókedvű,
ha böjtölsz! És Jézust kövesd, ne azokat, akik támadják Őt. Mert csak Rajta
keresztül juthatunk az Atyához! … de ezt már Te is tudod…