2019. január 9., szerda

A párom engem megvert

Képünk illusztráció

Kolléganőnktől, aki szakértőként cigány-ügyekkel és családvédelemmel foglalkozik, az alábbi levelet kaptam. Engedélyével adom közre, tanulságként mindazoknak, akik nem tartják fontosnak, hogy a hasonló ügyeket szigorú intézkedésekkel meggátolják és a magyar családok biztonságát e téren is garantálják. A drámai helyzetből, amelyet a drogfüggőség okoz, ezernyi családnak - törvényesség híján - nincs lehetősége megszabadulni... aztán jön a tragédia, a fájdalom, a halál... Noha mindezt a törvény erejével, szigorával és megfelelő rendőri intézkedésekkel rövid úton lehetne rendezni... Kolléganőnk nevét kérésére nem közöljük... 

Elképesztő, ami történt velem.  Mind ez a drog miatt. Mert még mindig nem történik semmi. Még mindig nem.
Orvoshoz jártunk. Hiába. Tudtam, hogy húsz év drogozást abbahagyni nem egyik napról a másikra fog történni. Tudtam, hogy lesznek botladozások.  De erre soha nem számítottam. Hazudozással kezdődött megint minden. Kezemben tartottam a bizonyítékot és elképesztő hazugságot talált ki.
Egy drogos úgy hazudik, hogy nem hogy a környezete, de önmaga is teljes egészében elhiszi. Teremt egy másik világot magának. Általában ő a szenvedő alany. Mindenért ő szenved, mindenki hibás ezért, az egész világ ellene van.  A négy falon kívül rendkívül kedvesnek, békésnek, jó embernek hiszik. Munkáját elvégzi, elfojtja az indulatait. Haza ér a valós világba. Beszív- egy gramm, egy nap- és kezdődik. Míg vasárnap sűrűn vetette a keresztet a 10 órás misén, most pornót néz, mert függője. Böngészési előzmények áttekintése rutinos szokás nálunk részemről, hisz a bizalmam gyenge lábon áll érthető okokból. És megtalálom a pornót megint. Egy nőt kikötöznek, és három férfi megy rá. A film olyan élethű, hogy a női szereplő sír. A nőt elkezdik pofozni. Mikor ezt megláttam elbőgtem magam és már akkor átfutott az agyamon, hogy milyen beteg elme lehet az, aki erre maszturbál. Kb 10 percet néztem a filmből, mire ordítva rám szólt kapcsold ki, ne nézd, kapcsold ki, majd a vezetéket kihúzta. Fél órát sírtam. Azon gondolkodtam, hogy a filmet úgy forgatták e, hogy a nő beleegyezett, vagy éppen elrabolták,vagy éppen a gyereke beteg, és bármit bevállal pénzért. Minden átfutott az agyamon. Ezek után újra megbeszéltük, hogy nincs pornó. És ilyenkor megölelem és sajnálom őt, mert szeretem. Ezt tettem akkor is, mikor bevallotta, hogy azért találtam a kabát zsebében a potencianövelő üres tasakját, mert prostituáltnál járt Pesten.
Most is a szokásos hazugságokkal kezdődött. Vitatkoztunk. Ez annyiban volt más, hogy rendkívül agresszív volt. Felém jött éreztem, hogy ütni akar, belerúgtam. Adott egy pofont. Kapálóztam. Megfogta a torkom és 3 méteren át tolt maga előtt az ajtóig. Odaszorított és jobbról-balról is adott egy pofont. Megszédültem. Elengedett és várta, hogy visszaütök-e. Oldalra néztem. Mindig van egy vascső az előszobába. Régtől tart magánál ilyet. Fiatalabban punk zenekaros volt és abban az időben éjjelente járták részegen és drogosan az utcákat, és cigányokat vertek. Ezt a vascsövet megtartotta emlékbe. Nem ütöttem vissza, mert ő is a vascsőre nézett. Valami pánikféle roham kapott el. Vettem a levegőt, de nem kaptam eleget. Telefonáltam, a rokonom hívta a rendőrséget.
Ő közben feltett egy kávét és azt mondta egyenjogúság van, nőt is meg lehet ütni akkor.
Lepörgött az egy év. Hogy milyen kosz volt a lakásában, kitakarítottam. Hogy 58 kg volt és most 74. Együtt mentünk évértékelőre, együtt kampányoltunk, nyaraltunk, elkísért a főiskolára, nevettünk, finomakat főztem, elmentünk fürdőbe. Csak a jó dolgok jutottak eszembe vörös arccal, zokogva, kapkodva a levegőt. A rendőrök megérkeztek, kérdezték mi történt. Elmondtam, közben arra gondoltam, hogy a terhességi teszt pénteken negatív lett. A rendőröknek elmondtam nem bírom ezt tovább. Mondtam, hogy tegyenek valamit, hisz elvezetheti a dílerhez őket. Közben őt beengedték a lakásba egyedül, mert zokni nem volt a lábán és fázott. Én egy pólóban álltam kint az utcán. 10 perc múlva kijött, kávéval kínálta a rendőröket. Addig lecsekkolták ki ő, és ki a rokona. Velem aláírtattak egy üres papírt, csak annyi volt bekarikázva, hogy nem teszek feljelentést.
Megfogtam a táskám és hazajöttem. Soha nem ütött meg még senki, gyerekkoromban sem kaptam ki, mert sem okot nem adtam arra, hogy megüssenek, sem olyan ember nem volt még az életemben, aki ilyet cselekedett volna. Megalázottság és szégyen az, amit érzek most. És valahogy felnőttem. Azt hittem, akkor növök majd fel, ha elvesztem a szüleim. De nem. Ez a három pofon felébresztett az álmaimból. Minden téren.
Várok a kormánytól jó ideje megoldást a drog témakörben, hisz nem az én esetem az első és nem is az utolsó. Gőzborotvával kínozta egy férfi legalább egy éven keresztül a párját és nevelt fiát bedrogozott állapotban. Abból a családból 4 kiskorú gyermeket kellett kiemelni. Számos családi tragédiát fel tudok sorolni a munkámból adódóan. A rendőrök pedig úgy intézkednek, ahogy velem is tették.
A rendőr nem hibás, hisz ő azt csinálja, amit felsőbb utasításra mondanak neki.  Ez a felsőbb utasítás mikor lesz igazságos és kemény? Szeretném megtudni, hogy kinek áll érdekében hagyni azt, ami ebben az országban történik drog témában? Miniszterelnök úr! Kérem szépen, tessék észrevenni, hogy kell cselekedni. Kértem Önt, hogy tessék szakértőként hasznosítani, hisz 16 éves korom óta töretlen a hűségem. De csak Önhöz! A Fideszhez már nem. Mert ez már nem az, ami volt. A tegnapi pofonok ezt alá is támasztották.
A párom Fidesz tag Kecskeméten és egy visszavonulóban lévő képviselő helyére szeretnék indítani majd. A párom 20 éve drogos, november óta jár orvoshoz, de sajnos a gyógyszereket nem szedi. Ránézésre a világ legbékésebb embere. Tegnap megvert. Hogy ezek után van e helye a Fideszben, azt a dombon ülő vak komondor sem tudja.