Döbbenten hallgattam 2015 nagypéntekének reggelén a Katolikus Rádióban elhangzott Teleki megemlékezést. Ma 74 éve, hogy a vértanú magyar miniszterelnököt a német titkosszolgálat bestiálisan kivégezte…. E tényt ugyan a
hivatalos történelemtudomány egyelőre tagadja, hiszen Antall József és Kohl kancellár - amolyan
titkos paktum keretében - megállapodtak abban, hogy ezt a kérdést nem feszegetik
a két ország jó viszonya érdekében. Azonban elvárható lenne a
Katolikus Rádiótól, hogy legalább annyira tegye kérdésessé és nem tisztázottá
Teleki Pál halála körülményeit, hogy „tisztázatlan körülményekről” beszéljen,
amikor megemlékezik. Ehelyett a Katolikus Rádió munkatársa egyértelműen
öngyilkosságról beszélve emlékezett meg dr. Gróf Teleki Pálról, s ezzel magát a
Katolikus Egyházat, Serédi Jusztinián prímást, Witz Bélát, a Szent István bazilika plébánosát, Teleki gyóntatóját és természetesen magát a meggyilkolt miniszterelnököt is lejáratta, meggyalázta, hiszen a tények nem változtak. Az 1941-ben
érvényben lévő Egyházi Törvénykönyvben foglaltakat Serédi Jusztinián hercegprímás
sem hághatta át. Így az említett rádió megemlékezése sokszorosan vétett a
történelmi igazság, az egyház, a Magyar Cserkész Szövetség, Gróf teleki Pál emléke és elsősorban a tények ellen... Nagypéntek
reggelén, két tánczenei szám közvetítése között… Mindezek miatt nagypénteki
meditáció helyett, egy 2004-ben megjelent cikkemet adom közre ismét, állításom
alátámasztása okán és érdekében. Tisztelettel és kegyelettel emlékezve a magyar
vértanúra, a főcserkészre, aki hazánk becsületének megvédése érdekében – tudva, hogy amit tesz
az a halálát jelenti -, nem engedte át a német csapatokat Magyarország
területén Jugoszlávia ellen… Noha e csapatok két nappal előbb már elindultak
Párizs környékéről, s Teleki halálának hajnalán ott dübörögtek a budai alsó
rakparton…
Ime a 2004-ben, a Medgyessy-kormány regnálása idején megjelent cikk:
Antall-Kohl paktum
vs. dr. Gróf Teleki Pál
Az „Én öltem meg Teleki
Pált” címmel megjelent könyvem bemutatóján újabb figyelemreméltó közléssel lepett
meg Kern István (82), Kolozsvárott született hegedűművész, aki a negyvenes
években - zeneakadémiai tanulmányok folytatása miatt - Magyarországra
költözött. Vallomása szerint: - „a városmajori szanatóriumban - ahol
Teleki Pál, hitvesét látogatta meg, és költötte el meggyilkolása előtt utolsó
vacsoráját -, megcsörrent a telefon. Göbbels volt a vonal másik végén, és
követelte Telekitől a német csapatok Magyarország területén való átvonulásának
azonnali engedélyezését. „Sofort!" - üvöltötte telefonból erősen
kihallhatóan. Teleki egyszerűen „nemmel" válaszolt, mire Göbbels azt
ordította: - „Ich gebe dem Führer". (Adom a Führert). Teleki Hitlernek nem
köszönt, és a Hitler szavai miatt való idegességtől hófehér arccal röviden
válaszolt: - „Sie können es machen, aber ich trozdem nicht!". (Megtehetik,
de én akkor sem! - a szerk.) - és szintén köszönés nélkül lecsapta a telefont.
Feleségének elmondva a történeteket, sietve távozott az épületből."
A fenti esetet -
amelyről csak annyit volt szabad tudtunk immár hatvanhárom éve, hogy a
szanatóriumban valaki felhívta Telekit... -, Teleki Pál hitvese közölte Witz
Bélával. Kern Istvánnak Witz Béla, Teleki Pál gyóntatója mondta el a
történteket, aki a Teleki Pál haláláról szóló könyvemet elolvasva kért
felmentést a titoktartás alól és adta tovább, hosszú évtizedeken át őrzött titkát,
hozzátéve: - „Megkérdeztem ekkor Witz Bélát, hogy mi a legfőbb bizonyítéka arra,
hogy Teleki nem öngyilkos lett, hanem kivégezték. Az áldott emlékű pap ezt
válaszolta: - Tudod fiam, a Magyar Katolikus Egyház, Serédi Jusztinján
hercegprímással az élen, azzal akarta nyomatékosan igazolni a világ előtt, hogy
az öngyilkosság hazugság, és hogy Magyarország kiszolgáltatottá vált, hogy a
temetésen ő is megjelent. Azt tudnod kell - mondta Witz Béla Kern Istvánnak -,
hogy legyen életében akár milyen nagy ember is egy elhunyt, egyházunk nem
temethet, és nem is temet el öngyilkosokat. Még a miniszterelnök urat sem
temethettük volna el egyházi szertartással, ha öngyilkos lett volna. Az
Egyházjog alól ugyanis senkinek a számára nincs felmentés!„
Ez utóbbi vallomás,
most, lapunk hasábjain jelenik meg először - a 62 évvel a Witz-Kern beszélgetés
után, nyomtatásban... - mert a könyvből azon egyszerű oknál fogva maradt ki,
hogy Witz Béla naplójából ismeretlen kezek eltávolították a Teleki-gyilkosságra
vonatkozó oldalak nagyobbik – a gyilkosságot bizonyító - részét. Az igazság
azonban, a Gondviselés által mindig kiderül...
Kozma István,
aki 1956-ban egészségügyi miniszternek akart kinevezni Nagy Imre, bizalmas
beszélgetésben elmondta gyóntatójának, hogy jó viszonyban volt azzal a
rendőrségi főnyomozóval, aki a Teleki-ügyben az eljárást vezette, s akit később
hivatalosan is letiltottak ebben az ügyben. A főnyomozónak - Kozma István
elmondása szerint - egyértelmű és szakmailag is megkérdőjelezhetetlen
meggyőződése volt, hogy dr. Gróf Teleki Pál miniszterelnököt
meggyilkolták.
(Zöldi Sándor ny.
mohorai plébános közlése)
Dr. Szabó László a
következőket közölte a Teleki-könyv első kiadásának megjelenése után: -
Nagyapám a budai várban őrszolgálatot teljesített a kérdéses éjszakán, nem
messze a Miniszterelnökségtől. Éjjel fél kettő tájban egy SS alakulat lefegyverezte
a Miniszterelnökség védelmére kirendelt őröket, és fegyveres őrséggel
körbevette az épületet. Ezt az egész cselekményt nagyapám megörökítette a
reggeli jelentésben, amely jelentés talán megvan a katonai levéltárban...
Mint a fentiekből is
kiderült, könyvem megjelenését követően többen megkerestek telefonon és
személyesen is, hogy adatokat közöljenek Gróf Teleki Pál halálát illetően. A
legérdekesebb és számomra mintegy perdöntő bizonyíték az a telefonbeszélgetés,
amelyet Antall József néhai miniszterelnök egyik közeli munkatársával
folytattam. A ma is aktív politikus (2015-ben már nem él – a szerk.) először
meg akarta vásárolni a kiadási jogot, majd kérdőre vont: mivel nem vagyok
történész, hogy merek ilyen bonyolult történelmi témával foglalkozni. Hosszas
beszélgetés után kérdésemre végül elmondta telefonhívása okát: Antall
József és Kohl kancellár megegyeztek abban, miszerint Teleki halálának
körülményeit a magyar történészek nem kutatják a továbbiakban sem, mert ha
kiderülne az igazság, a magyar népnek talán megváltozna a véleménye a
németekről, és ez árthatna mindkét népnek... „Ezért akartam leállítani a
dokumentumkötet további terjesztését. De talán magának van igaza!"...
- köszönt el, a neve közléséhez hozzá nem járuló jobboldali politikus
.
A Teleki-szobor
felállítását mind a kommunisták, mind a liberálisok, mind pedig a nácik pártján
lévők közösen ellenzik, mert szerintük Teleki Pálnak köze volt a
zsidótörvényekhez, illetve mert teleki Pál ellenezte a zsidótörvényeket. Az
összes Teleki-szobor ellenzőt joggal nevezhetjük politikai idiótának vagy
magyarellenesnek. Ha a történészek is elfogadnák végre a cáfolhatatlant,
miszerint Teleki Pált a németek ölték meg (ez, az antalli történelemhamisító
Kohl-paktum miatt, a bizonyítékok ellenére egyelőre lehetetlen), akkor e két
magyarellenes pártnak el kellene ismernie, hogy a Horthy-korszakban is voltak
becsületes magyar, keresztény politikusok. Ők, a németek legfőbb magyar
ellenségeiként titkon keresték a kapcsolatot a szövetséges hatalmakkal, mert
látták és ismerték azt az embertelenséget, amely az akkori német rezsimet
jellemezte. (Teleki Pálnak felajánlották, hogy alakítson emigrációs kormányt
Londonban, de Hitler, ezt a miniszterelnök meggyilkolásával akadályozta meg.) A
náci rezsim és a kommunista rezsim között csupán annyi a különbség, hogy a
kommunisták lényegesen több embert mészároltak le uralmuk alatt, mint a nácik,
akiket persze ez a tény sem mentesít égbe kilátó tetteik felelőssége alól. A
kommunisták és a liberálisok 1919-óta folyamatos és együtt elkövetett
hazaárulásban élnek, hiszen ez politikájuk legfőbb jellemzője és lényege. Ha a
hazaáruló, nemzetvesztő és felségsértő Károlyi Mihálynak szobra lehet
Budapesten, akkor a nemzet becsületét védő, és ezért hősi halált halt, a
németek által meggyilkolt Teleki Pálnak kötelező (volna) szobrot állítani még
akkor is, ha ez a kozmopolitáknak, a nácik pártján lévőknek (mert
Magyarországon sajnos ma is van efféle csoportosulás) és a kommunistáknak nem
tetszik. A Teleki-szobor ügye ismét bizonyíték arra, hogy Magyarországon ma
(2004. - a szerk.) nem magyar politizálás, hanem nemzetvesztő; hazaáruló és
keresztényellenes rablópolitika van, amely persze előbb-utóbb önmagát is
felszámolja. Mert Teleki Pál halála nem volt hiábavaló!
Stoffán György