2015. április 3., péntek

In memoriam dr. Gróf Teleki Pál - 2015

Döbbenten hallgattam 2015 nagypéntekének reggelén a Katolikus Rádióban elhangzott Teleki megemlékezést. Ma 74 éve, hogy a vértanú magyar miniszterelnököt a német titkosszolgálat bestiálisan kivégezte…. E tényt ugyan a hivatalos történelemtudomány egyelőre tagadja, hiszen Antall József és Kohl kancellár - amolyan titkos paktum keretében - megállapodtak abban, hogy ezt a kérdést nem feszegetik a két ország jó viszonya érdekében. Azonban elvárható lenne a Katolikus Rádiótól, hogy legalább annyira tegye kérdésessé és nem tisztázottá Teleki Pál halála körülményeit, hogy „tisztázatlan körülményekről” beszéljen, amikor megemlékezik. Ehelyett a Katolikus Rádió munkatársa egyértelműen öngyilkosságról beszélve emlékezett meg dr. Gróf Teleki Pálról, s ezzel magát a Katolikus Egyházat, Serédi Jusztinián prímást, Witz Bélát, a Szent István bazilika plébánosát, Teleki gyóntatóját és természetesen magát a meggyilkolt miniszterelnököt is lejáratta, meggyalázta, hiszen a tények nem változtak. Az 1941-ben érvényben lévő Egyházi Törvénykönyvben foglaltakat Serédi Jusztinián hercegprímás sem hághatta át. Így az említett rádió megemlékezése sokszorosan vétett a történelmi igazság, az egyház, a Magyar Cserkész Szövetség, Gróf teleki Pál emléke és elsősorban a tények ellen... Nagypéntek reggelén, két tánczenei szám közvetítése között… Mindezek miatt nagypénteki meditáció helyett, egy 2004-ben megjelent cikkemet adom közre ismét, állításom alátámasztása okán és érdekében. Tisztelettel és kegyelettel emlékezve a magyar vértanúra, a főcserkészre, aki hazánk becsületének megvédése érdekében – tudva, hogy amit tesz az a halálát jelenti -, nem engedte át a német csapatokat Magyarország területén Jugoszlávia ellen… Noha e csapatok két nappal előbb már elindultak Párizs környékéről, s Teleki halálának hajnalán ott dübörögtek a budai alsó rakparton…

Ime a 2004-ben, a Medgyessy-kormány regnálása idején megjelent cikk:  

Antall-Kohl paktum vs. dr. Gróf Teleki Pál

Az „Én öltem meg Teleki Pált” címmel megjelent könyvem bemutatóján újabb figyelemreméltó közléssel lepett meg Kern István (82), Kolozsvárott született hegedűművész, aki a negyvenes években - zeneakadémiai tanulmányok folytatása miatt - Magyarországra költözött. Vallomása szerint: - „a városmajori szanatóriumban - ahol Teleki Pál, hitvesét látogatta meg, és költötte el meggyilkolása előtt utolsó vacsoráját -, megcsörrent a telefon. Göbbels volt a vonal másik végén, és követelte Telekitől a német csapatok Magyarország területén való átvonulásának azonnali engedélyezését. „Sofort!" - üvöltötte telefonból erősen kihallhatóan. Teleki egyszerűen „nemmel" válaszolt, mire Göbbels azt ordította: - „Ich gebe dem Führer". (Adom a Führert). Teleki Hitlernek nem köszönt, és a Hitler szavai miatt való idegességtől hófehér arccal röviden válaszolt: - „Sie können es machen, aber ich trozdem nicht!". (Megtehetik, de én akkor sem! - a szerk.) - és szintén köszönés nélkül lecsapta a telefont. Feleségének elmondva a történeteket, sietve távozott az épületből."

A fenti esetet - amelyről csak annyit volt szabad tudtunk immár hatvanhárom éve, hogy a szanatóriumban valaki felhívta Telekit... -, Teleki Pál hitvese közölte Witz Bélával. Kern Istvánnak Witz Béla, Teleki Pál gyóntatója mondta el a történteket, aki a Teleki Pál haláláról szóló könyvemet elolvasva kért felmentést a titoktartás alól és adta tovább, hosszú évtizedeken át őrzött titkát, hozzátéve: - „Megkérdeztem ekkor Witz Bélát, hogy mi a legfőbb bizonyítéka arra, hogy Teleki nem öngyilkos lett, hanem kivégezték. Az áldott emlékű pap ezt válaszolta: - Tudod fiam, a Magyar Katolikus Egyház, Serédi Jusztinján hercegprímással az élen, azzal akarta nyomatékosan igazolni a világ előtt, hogy az öngyilkosság hazugság, és hogy Magyarország kiszolgáltatottá vált, hogy a temetésen ő is megjelent. Azt tudnod kell - mondta Witz Béla Kern Istvánnak -, hogy legyen életében akár milyen nagy ember is egy elhunyt, egyházunk nem temethet, és nem is temet el öngyilkosokat. Még a miniszterelnök urat sem temethettük volna el egyházi szertartással, ha öngyilkos lett volna. Az Egyházjog alól ugyanis senkinek a számára nincs felmentés!„
Ez utóbbi vallomás, most, lapunk hasábjain jelenik meg először - a 62 évvel a Witz-Kern beszélgetés után, nyomtatásban... - mert a könyvből azon egyszerű oknál fogva maradt ki, hogy Witz Béla naplójából ismeretlen kezek eltávolították a Teleki-gyilkosságra vonatkozó oldalak nagyobbik – a gyilkosságot bizonyító - részét. Az igazság azonban, a Gondviselés által mindig kiderül...

Kozma István, aki 1956-ban egészségügyi miniszternek akart kinevezni Nagy Imre, bizalmas beszélgetésben elmondta gyóntatójának, hogy jó viszonyban volt azzal a rendőrségi főnyomozóval, aki a Teleki-ügyben az eljárást vezette, s akit később hivatalosan is letiltottak ebben az ügyben. A főnyomozónak - Kozma István elmondása szerint - egyértelmű és szakmailag is megkérdőjelezhetetlen meggyőződése volt, hogy dr. Gróf Teleki Pál miniszterelnököt
meggyilkolták.
(Zöldi Sándor ny. mohorai plébános közlése)

Dr. Szabó László a következőket közölte a Teleki-könyv első kiadásának megjelenése után: - Nagyapám a budai várban őrszolgálatot teljesített a kérdéses éjszakán, nem messze a Miniszterelnökségtől. Éjjel fél kettő tájban egy SS alakulat lefegyverezte a Miniszterelnökség védelmére kirendelt őröket, és fegyveres őrséggel körbevette az épületet. Ezt az egész cselekményt nagyapám megörökítette a reggeli jelentésben, amely jelentés talán megvan a katonai levéltárban...

Mint a fentiekből is kiderült, könyvem megjelenését követően többen megkerestek telefonon és személyesen is, hogy adatokat közöljenek Gróf Teleki Pál halálát illetően. A legérdekesebb és számomra mintegy perdöntő bizonyíték az a telefonbeszélgetés, amelyet Antall József néhai miniszterelnök egyik közeli munkatársával folytattam. A ma is aktív politikus (2015-ben már nem él – a szerk.) először meg akarta vásárolni a kiadási jogot, majd kérdőre vont: mivel nem vagyok történész, hogy merek ilyen bonyolult történelmi témával foglalkozni. Hosszas beszélgetés után kérdésemre végül elmondta telefonhívása okát: Antall József és Kohl kancellár megegyeztek abban, miszerint Teleki halálának körülményeit a magyar történészek nem kutatják a továbbiakban sem, mert ha kiderülne az igazság, a magyar népnek talán megváltozna a véleménye a németekről, és ez árthatna mindkét népnek... „Ezért akartam leállítani a dokumentumkötet további terjesztését. De talán magának van igaza!"... - köszönt el, a neve közléséhez hozzá nem járuló jobboldali politikus
.
A Teleki-szobor felállítását mind a kommunisták, mind a liberálisok, mind pedig a nácik pártján lévők közösen ellenzik, mert szerintük Teleki Pálnak köze volt a zsidótörvényekhez, illetve mert teleki Pál ellenezte a zsidótörvényeket. Az összes Teleki-szobor ellenzőt joggal nevezhetjük politikai idiótának vagy magyarellenesnek. Ha a történészek is elfogadnák végre a cáfolhatatlant, miszerint Teleki Pált a németek ölték meg (ez, az antalli történelemhamisító Kohl-paktum miatt, a bizonyítékok ellenére egyelőre lehetetlen), akkor e két magyarellenes pártnak el kellene ismernie, hogy a Horthy-korszakban is voltak becsületes magyar, keresztény politikusok. Ők, a németek legfőbb magyar ellenségeiként titkon keresték a kapcsolatot a szövetséges hatalmakkal, mert látták és ismerték azt az embertelenséget, amely az akkori német rezsimet jellemezte. (Teleki Pálnak felajánlották, hogy alakítson emigrációs kormányt Londonban, de Hitler, ezt a miniszterelnök meggyilkolásával akadályozta meg.) A náci rezsim és a kommunista rezsim között csupán annyi a különbség, hogy a kommunisták lényegesen több embert mészároltak le uralmuk alatt, mint a nácik, akiket persze ez a tény sem mentesít égbe kilátó tetteik felelőssége alól. A kommunisták és a liberálisok 1919-óta folyamatos és együtt elkövetett hazaárulásban élnek, hiszen ez politikájuk legfőbb jellemzője és lényege. Ha a hazaáruló, nemzetvesztő és felségsértő Károlyi Mihálynak szobra lehet Budapesten, akkor a nemzet becsületét védő, és ezért hősi halált halt, a németek által meggyilkolt Teleki Pálnak kötelező (volna) szobrot állítani még akkor is, ha ez a kozmopolitáknak, a nácik pártján lévőknek (mert Magyarországon sajnos ma is van efféle csoportosulás) és a kommunistáknak nem tetszik. A Teleki-szobor ügye ismét bizonyíték arra, hogy Magyarországon ma (2004. - a szerk.) nem magyar politizálás, hanem nemzetvesztő; hazaáruló és keresztényellenes rablópolitika van, amely persze előbb-utóbb önmagát is felszámolja. Mert Teleki Pál halála nem volt hiábavaló!

Stoffán György