Megint felbosszantottak az események, és ez jó, mert ha csak
a szokásos ütemben butul a társadalom, arról nincs mit írni. Azonban vannak
kiemelkedő esetek, amikor a standard társadalomhülyülés megtorpan, mint az
ön-és közveszélyes hülye a diliházi sokkolás után. Az elmúlt hetek megint
sokkot idéztek elő a társadalomban… Az
nem érinti már a társadalmat, hogy koldussá vált, s hogy az egész
politika és a magyar, valamint az uniós törvényalkotás körülbelül húszezer
gazdag „magyar” ember jólétét szolgálja… megszokták. Azonban vannak olyan
esetek és történések, amelyek ennek az agyilag bénult magyar társadalomnak az
önérzetén keresztül hatnak a még ép agyrészekre.
A vészkorszakok ismételt felemlegetése ismét felborzolta a
nagy magyar bolondház békéjét. Csatári doktor körül duzzadnak az indulatok.
Jobbról a feltétel nélküli védelem, balról és a beteges liberális oldalról
pedig a vádak – szintén feltétel nélkül. Zuroff megjelent a budapesti legfőbb
ügyésznél, és követelte az általuk „megtalált” öregember letartóztatását. Igaz, nincs bizonyíték arra, hogy Csatáry
valóban bűnös, de mit számít ez a magyar igazságszolgáltatásnál… semmit. „Önök
kérték, mi teljesítjük” – jut eszünkbe a népszerű televíziós produkció címe, ha
Zuroff megjelenik. Nem az ellen vagyok, hogy a háborús bűnösöket megbüntessék,
hanem az ellen, hogy de facto bizonyítékok nélkül külföldi kérésre bárkit
letartóztassanak. A „szemtanúk” szerint fekete egyenruhában önkényeskedő és
embereket kínzó Csatáry esetében egyetlen probléma van: - sohasem viselt a
magyar rendőr fekete német páncélos mintájú egyenruhát. Tovább talán nem is
kell boncolgatni a dolgot.
A másik, de ez esetben bizonyított bűnökkel vádolt úriember
letartóztatása azonban késik. Mátsik György egykori ügyész „parancsra” kért –
mint független igazságszolgáltató – számos esetben halált az 56-os hősökre,
köztük Mansfeld Péterre, aki a bírósági ítélet idején nem volt felnőtt korú. Gyerek
volt, de az akasztással a szocialisták megvárták 18. életévét. És
felakasztották. Mátsik mégis szabadon, kiemelt nyugdíjjal éli a köztiszteletben
álló igazságügyi dolgozók életét. Merthogy ezeket kötelező tisztelni, ha
megérdemlik, ha nem. A legfőbb ügyész nem határolódott el Mátsik védekezésétől,
miszerint „parancsra” tette. Azonban elhatárolódhat-e akkor, amikor a fentebb
említett ügyben Zuroff látogatása után megtörtént egy vénember letartóztatása…
A kérdés csak az, hogy mennyiben és mitől független a magyar
igazságszolgáltatás, jogállam-e Magyarország, és kinek van több joga, a
bűnözőnek, vagy a sértettnek? Miért van
az, hogy amikor az áldozat cigány, akkor ezt kimondják, amikor az áldozat
magyar és az elkövető cigány, akkor nem emlegetik föl az elkövető származását.
Egyáltalán mi van Magyarországon? Kiknek és milyen érdeke fűződik az
igazságügyi káoszhoz, miért kell a magyar lakosságnak elszenvednie azokat az
eseteket, amelyek sorát terjedelmi okokból nem tudjuk közreadni.
De van még egy problémám a fenti ügyeket illetően: - Csatáry
doktor kiadatását kérte a tót belügyminiszter, s a kérésben Táblabíróság dönt a
napokban. És ez érthetetlen. Ugyanis Csatáry 1944-ben Kassán(!) nem pedig Košicéban
követte el állítólagos bűncselekményeit. Milyen jogon kéri tehát egy a
bűncselekmény elkövetésekor és még sokáig azután nem is létező műállam egy
magyar állampolgár kiadatását? Ja, mert az ottani hitközség követelte ezt… (csak
a legfőbb ügyész fülébe ne jusson, mert akkor Csatárynak vége).
És ez az a pont, amikor minden antiszemitizmus nélkül fel
tudnék robbanni a méregtől… Mert a bűn és a bűnös megítélése két különböző
mércével mérettetik. Pedig a bűn önmaga elítélendő, s nem személyeken és
elkövetőkön, feltételezett bűnösökön múlik. Éppen úgy, mint az okozott fájdalom.
A bűn ugyanis az okozott fájdalom miatt, annak okán válik azzá, ami. Lehet elkövető
a nácizmus, a kommunizmus, Trianon, vagy egy cigány, a bűn akkor is bűn és
fájdalmat okoz. A liberalizmustól halálos beteg társadalom azonban bűnöző és
bűnöző között éles határt von nemzetiségi, faji alapon. A liberalizmus tehát
nem különb annál a rendszernél, amelyet oly hevesen gyűlöl, és amelynek
feltételezett vagy de facto bűnöseit oly nagy elánnal üldözi, vádolja. A
liberalizmus és a szocializmus egyenlő a nácizmussal, mert felment és véd igazi
bűnösöket, s gyűlölettel vádol lehetséges ártatlanokat faji és vallási alapon. Ezzel
pedig társadalmi káoszt teremt, gyűlölködést generál.
Különösen aljas az a ma divatos vádaskodás, amely már
nyíltan a kereszténységet és a magyarságot érinti. Ez az az impulzus, amely
megmozdította ismét a béna, erőtlen magyar társadalom végtagjait. Ugyanis olyan
régen nem hallotta aljas vádaskodások hangzanak el az Unióból, és egyes más
állami és vallási vezetők szájából, amelyek nemcsak, hogy igaztalanok, de
sértőek, és megalázóak is. Ennek pedig véget kellene vetni, de nem lehet, mert olyanok
tiltakoznak ellene, akik maguk is gyűlöletet szítanak, s ezzel a jogos
tiltakozás súlytalanná válik. Gondolok itt a már világosan kirajzolódni látszó
Jobbikos szemléletre, amelyben alapvető fontosságot kap a liberálisok által újra
bevezetett nemzetiségi alapon való gyűlölködés. Ha ez a párt tiltakozik a dr. Csatáry-ügyben,
vagy jelenti föl dr. Mátsik Györgyöt, alapot ad a liberális és szocialista
söpredéknek arra, hogy komolytalannak minősítsék a feljelentést és tiltakozást,
hiszen ugyanazt teszik egyébként, mint ők… Nagyon zavaros és fájdalmas tehát a
mai magyar társadalmi helyzet. Az a magyar polgár, aki nem politizál, és távol
igyekszik maradni azoktól a nemtelen harcoktól, amelyekkel a társadalmat mérgezi
számos elvtelen és hülye politikai erő, lassan nem érezheti itthon magát, mert
sem az utcán, sem a jog által nincs biztonságban. Ha pedig magyarnak és
kereszténynek vallja magát, már-már üldözötté válik saját hazájában, s ki tudja,
mikor hantoltatják ki egyik-másik ősét azzal, hogy ő is részese volt a
vészkorszak mocskának.
Félelmetes és gyalázatos mindaz, ami ma Magyarországon az
élet minden területén történik. Közben pedig minden napra jut egy-egy
gyilkosság, amelyet nem magyar követ el magyar ellen, főleg pedig idős és
tehetetlen magyar ellen… S ma megrendítően rosszul esett a hír, hogy az egyház
is különbséget tesz gyilkos és áldozat között faji alapon. Történt pedig, hogy
a cigánygyilkosságok áldozataiért mutattak be szentmisét – 2012-ben, Magyarországon.
Ebből az következik, hogy e gyilkosságokat magyarok követték volna el. Akkor
elvárom és követelem, hogy mutassanak be szentmisét a cigányok által megölt
magyarok emlékére is! Mert ők is áldozatok, és sokkal többen vannak, mint az
előbbiek.
Ugye milyen furcsa, ha az ember értelmezi a történéseket. Pedig
a történéseket értelmezni kell!
Stoffán György - Európai Idő