Lehet, hogy az alcím élesen elválasztja a sportot és a
kultúrát… jól teszi, ez volt a célom vele. Nem vitatkozni akarok Orbán Viktorral,
amikor neheztelek a sport államilag szinte beteges előtérbe helyezésével, mint
sok mással is, amit az új oktatási törvény tartalmaz, illetve nem tartalmaz.
Csupán megjegyzéseim vannak… Ugyanis valami alapvető hiba van az egészben.
Mégpedig az, hogy az egész törvény a hátrányos helyzetbe taszítja a normális,
klasszikus családban, szeretetben és szülői odafigyelés mellett élő gyermekeket
és ezzel a családokat is. Általános és rendkívül veszélyes, emellett ostoba
pedagógiai elképzelés ugyanis, hogy a gyereket ki kell szakítani a családi
környezetből. Ilyen pedagógiai alapvetésről most hallottam először és nagyon
ártónak tartom. Hiszen a családból való „kiszakadás” nem feltétlenül kötelező.
A családi kötődés életre szóló egy normális környezetben. Még jó, hogy a
diszkóba járást nem teszi kötelezővé a törvény a gyerek „érdekében”, már csak
azért, hogy szokja a szennyet – a törvényalkotó szerint. Igaz van olyan iskola,
ahol a kilencedikeseket tanítás után az osztályfőnök bowlingozni vitte, majd
rövid idő múlva magukra hagyta a diákokat, a kocsmával egybeépült külvárosi
kaszinóban, ahová normális ember – nemhogy pedagógus! - nem engedi el egyedül a
gyerekét a mai szennyes világban.
A törvény sokféleképpen igyekszik ezt a társadalmat súlyos
veszélyeztető elképzelést szentesíteni. Például azzal, hogy a gyerekek
kötelezően, a tanítás után délután négy óráig az iskolában legyenek. Pedagógus
barátaimmal beszélgetve arra jutottunk, hogy a tanárok és diákok egyaránt
kínlódnak majd, mert nincs megfelelő program az iskolai elfoglaltságra, és ha
volna program arra pénz nincs. A törvény eme ostoba része azt is kétségessé
teszi, hogy a gyerek az eddig megszokott tanulási programját hogyan lesz képes
átszervezni és lesz-e ideje a tanulásra, hiszen a leterheltség is nő az új
törvénnyel. Igaz, ezt a leterheltséget úgy jellemezte egy tanár barátom, hogy:
- teljesen fölösleges hülységeket kell megtanítanunk. Mi is jártunk iskolába,
és mégsem lettünk hülyék, mindent megtanultunk és lám, én is tanár lettem.
A másik érdekessége és szintén elítélendő része az új
törvénynek, a mindennapos tornaóra, amelynek elrendelője nem volt tisztában
számos pedagógiai alapismerettel és következménnyel. Szintén tanár barátaim
véleménye: - Jó nagy marhaság ez is. A tornaórák után a gyerek a következő órán
nem tud figyelni, illetve csak a tanóra második felén képes odakoncentrálni az
előadott tananyagra. Kivált akkor, ha van egy erőszakos és csak a saját
szakával törődő tornatanár. A tornatanárok ugyanis nem képesek szellemileg
arra, hogy felfogják: nem csak a testnevelés létezik a földön… Emellett persze
ott vannak a kiadások is, hiszen mindennap jobban kopok a tornacipő, a mez, a
tornagatya. Ez pedig a családok költségvetését terheli, nem is kis összeggel…
Ehhez tartozik még, hogy a valós s, a műveltséget nyomja el
a sportot első helyre állító elvakult törvény. Szemben azzal, hogy
gimnáziumokban a 11. és a 12. évben kimarad az ének-zene oktatás, noha a
műveltség egyik meghatározó pillére a zenetörténet, a lélek nevelésének pedig a
közös éneklés. Az általános iskolákban is rendkívül alacsony az ének óraszám,
de mert ilyen alacsony, a pedagógusoknak csak kis része veszi komolyan. A sport
azonban übereli az egész törvényt… Magyarul a mai magyar oktatási törvény
tudatlan, a családtól elszakított és lelkileg üres gyerekeket óhajt nevelni,
erő nemzettudattal… Ez utóbbi nem lenne baj, de botorság azt gondolni,
hogy a nemzettudat Liszt, Erkel, vagy éppen a régebbi idők nagyjainak
bemutatása nélkül menni fog – a futballpályán…
A sport – kivált a foci – legyen szabadidős tevékenység,
szórakozás. Helyette pedig a családokat kell előtérbe helyezni, nevelni,
visszaadni a család intézményének a helyét a társadalomban. Mert a nevelés
legfőbbképpen a családi szeretetben válik tökéletessé. Az iskola fontos, de
csak másodlagos szerepet tölt be a gyermek életében… Nem elég tehát a
törvényeket „legyártani”, de azokat át kell gondolni a ratifikálás előtt. Mert
a szocialista, az antalli, a horni, a gyurcsányi törvények sokaságáról
bebizonyosodott, hogy azok csupán a törvényalkotó és a törvényhozó ostobaságát
tükrözték… a társadalomnak pedig csak ártottak. Ezek alapján és miatt,
születhetett ma efféle rendkívül ártó és kulturálisan szánalmas oktatási
törvény.
Felhívom a törvényalkotó figyelmét a következőre: „Multitudo
legum indicium est morbidae reipublicae” (Pufendorf, App. II. 20.). Ha pedig
első olvasatra nem érti mire hívtam fel a figyelmét, akkor nem is méltó a
törvényalkotásra… ne keresgéljen szótárakban… méltóbb dolog ilyenkor
lemondani….
Stoffán György