Massimo Introvigne olasz vallásszociológus, az európai keresztényellenes megnyilvánulásokat figyelő Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) képviselője szerint a keresztényekkel szembeni intolerancia ténylegesen létezik a nyugati világban. Az interjú első részében a szakértő a feszületek, keresztek eltávolításáról, a kisebbségek és a többség jogairól, valamint a keresztények érzéseit sértő műalkotásokról fejti ki véleményét.
Szervezetük a keresztények elleni hátrányos megkülönböztetéssel foglalkozik az úgynevezett nyugati világban, vagyis hagyományosan keresztény országokban. A világ más tájain tapasztalható jogtiprásokat látva nem gondolja, hogy a keresztények kissé túlérzékenyek?
Az EBESZ közép-ázsiai és kaukázusi országokban is jelen van, ahol a vallással kapcsolatos törvények és rendelkezések viszonylag újak és talán javításra is szorulnak. Egyes országokban nem könnyű törvényesen bejegyeztetni vallási szervezeteket, és a misszionáriusok nehezen kapnak vízumot. Ám az EBESZ székhelyétől, Bécstől nyugatra is megfigyelhető a keresztények hátrányos megkülönböztetése. E diszkrimináció – XVI. Benedek pápa kifejezésével élve – „finomabb”, mint máshol. A keresztényeket kizárják a közéleti vitákból, nevetségessé teszik vagy marginalizálják. Jogi döntésekben is megjelenik a diszkrimináció a keresztények munkahelyi, közéleti szólásszabadsági jogával szemben.
Az egyik legfontosabb helyzetelemzés különös módon egy olyan beszédben szerepel, amely sohasem hangzott el, jóllehet utóbb közzétették a szövegét. XVI. Benedek pápának a római La Sapienza Egyetemre tervezett látogatása alkalmából írt beszédéről van szó, amelyben a keresztényeknek a nyugati közéleti vitákból történő kiszorításáról értekezett volna. A 2008. január 17-re kitűzött látogatásra az oktatók és a diákok elenyésző kisebbségének intoleráns viselkedése miatt nem került sor. Az eset természetesen mindennél jobban igazolja mindazt, amiről a pápa beszélt volna: hogy a keresztényekkel szembeni intolerancia igenis létezik a nyugati világban.
Nem lehet, hogy amikor a keresztények jogokat követelnek maguknak, valójában sokszor idejétmúlt történelmi kiváltságokhoz ragaszkodnak? Vajon abban, hogy eltávolítják a feszületeket az állami iskolákból vagy a kereszteket a hegycsúcsokról, nem inkább a társadalmi fejlődés fejeződik ki, mintsem a keresztényellenesség?
A kisebbségi jogok ügye fontos közéleti téma. De ne feledjük, hogy a többségnek is vannak jogai! A kettő közt kell egyensúlyt találni, noha ez olykor igencsak nehéz. Felmérések igazolják például, hogy az olaszok 82 százaléka – köztük a magukat nemhívőnek vallók masszív többsége is – támogatja, hogy az állami iskolákban maradjon ott a feszület – szemben az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntésével. E döntés egy olyan olasz iskola esetére vonatkozott, ahol a megkérdezett családok egyetlen kivétellel valamennyien arra szavaztak, hogy maradjon a feszület a gyermekeik osztálytermében.
Hasonló reakciókat látunk, amikor valaki azt javasolja, hogy egyes országok nemzeti lobogójáról vegyék le az évszázadok óta ott szereplő keresztet. Ha valaki egy törpe kisebbség – az említett olasz iskola esetében egyetlen család – érdekében szembefordul a nép nagy többségének érzéseivel, az nem tűnik ésszerűnek, és nem is vezet a kisebbségi jogok igazi tiszteletben tartásához. Ez utóbbi valójában nem is pusztán jogi kérdés. A többség általában tiszteletben tartja a kisebbséget – s ez így helyes –, amíg úgy érzi, hogy saját többségi jogait is tiszteletben tartják és nem éri hátrányos megkülönböztetés. Az a légkör, amelyben a többség jogait következetesen figyelmen kívül hagyják, nem kedvez az általános toleranciának és diszkriminációmentességnek.
A keresztények azt állítják, hogy a diszkriminációellenes rendelkezések bizonyos vonatkozásai sértik a jogaikat. Az egyesült Királyságban nemrégiben kártérítésre köteleztek egy szállodatulajdonos házaspárt, amiért kizárólag házaspároknak adtak kétágyas szobát. Diszkriminációnak nevezné ezt, vagy jelzésnek, hogy eljött az idő, amikor minden kisebbség védelmet élvez – beleértve a homoszexuális tulajdonostól szobát bérlő keresztényeket is?
A művészi kifejezés szabadsága nyugati örökségünk része. A középkor századait sötét kornak szokás nevezni, amelyben az egyház elnyomása érvényesült. Pedig számos műalkotás – a pantomimelőadásokról és a karneváli színdarabokról nem is beszélve – meglehetősen szabadon ábrázolta az egyházat. Dante jó néhány püspököt, sőt pápát helyezett a poklába.
Az Egyesült Királyságot egykor mindenki a józan ész országaként ismerte. Van azonban egy olyan mondásuk is, hogy a józan ész nagy ritkaság. Az efféle problémákat némi bölcsességgel kell megoldani. Ha mondjuk a Góbi-sivatag közepén homokvihar tör ki, és egy házasságon kívül együtt élő pár az egyetlen fogadó utolsó kétágyas szobáját szeretné kivenni, bizonyára a keresztény tulajdonos is befogadná a „bűnösöket”. Ezzel szemben az átlag brit településen valószínűleg többféle szálláslehetőség áll rendelkezésre, így békésen megférhetnek egymás mellett a „családbarát”, a „melegbarát” stb. létesítmények.
Mit tenne a keresztények érzéseit sértő műalkotásokkal? Mit tart fontosabbnak: a művészi kifejezés szabadságát vagy a keresztények érzéseit?
A művészi kifejezés szabadsága nyugati örökségünk része. A középkor századait sötét kornak szokás nevezni, amelyben az egyház elnyomása érvényesült. Pedig számos műalkotás – a pantomimelőadásokról és a karneváli színdarabokról nem is beszélve – meglehetősen szabadon ábrázolta az egyházat. Dante jó néhány püspököt, sőt pápát helyezett a poklába.
Két dolgot meg kell azonban jegyeznünk. Az egyik, hogy minden országnak megvannak a maga hagyományai. Ami Milánóban vagy Bécsben humorosnak számít, Közép-Ázsiában mélységesen sértő lehet. A másik, hogy nagyon keskeny határvonal választja el a kritikus allegóriát, humort vagy szatírát a gyalázkodástól, a hírnévrontástól. Utóbbiakkal szemben minden civilizált országban törvények vannak. Olaszország különösen nyitott a vallási szatíra felé. Amikor egy szélsőséges fundamentalista muzulmán szónok (hozzátenném, az olaszországi iszlámra általánosságban nem jellemző módon) azt mondta, hogy „a zsidók disznók”, mégis eljárás indult ellene, úgy gondolom, nagyon helyesen. Aki a zsidókat – vagy a keresztényeket – disznóknak nevezi, megsérti a gyalázkodásról és hírnévrontásról szóló törvényt.
(folytatjuk)
Forrás: www.intoleranceagainstchristians.eu
Magyar Kurír