Az elmúlt húsz év bűneinek egyik legsúlyosabbja történt szombaton éjjel. Mondhatnám azt is, hogy az elmúlt húsz év bűneinek a keresztmetszete az, ami történt. Ártatlan emberek, fiatal lányok haltak meg értelmetlenül, és ártatlanul. Beleborzongok, ha ennek a drámának az okait keresgélem. Mert csak okokat lehet keresni, magyarázat és vigasz erre nincs.
Ha valaki megkérdezné, hogy ki a hibás, ki a felelős ezért, akkor legelsősorban az elmúlt húsz év liberális-kommunista demagógiáját, és felelős állami vezetőit, lelketlen és alávaló politikusait említeném. Az önös érdekeket, a saját zsebeiket szolgáló ócska senkiháziakat, akik „demokratikus” választásokon nyerték el a lopáshoz, a gyilkossághoz, az erkölcstelenség társadalmi terjesztéséhez való jogot – igaz, a kampányokban nem ezeket ígérték. Ám, ígéret ide vagy oda, húsz év alatt nem volt egyetlen olyan politikus sem(!), aki azt tette volna, amit ígért, akinek a nemzet, a fiatalság, a tudás, a nevelés lett volna a célja. Az SZDSZ, majd Hiller István teljesen lezüllesztette az oktatást, sőt, a tanári pályára is félművelt és félig képzett senkik kerültek a kommunista-liberális züllesztés okán.
Igen, a liberalizmus átka az, ami halálba kergette ezeket a fiatal áldozatokat. Mert átértékelődött a zene fogalma, a kultúra fogalma, a szereteté, az erkölcsé, a hité, s mindené, amitől az ember, ember volt… Átértékelődött a nevelés, a rend, a jog és kötelesség, a tisztelet, a szófogadás… bár ez utóbbit ma már nem is ismeri a fiatalság – a gyermekek – kilencven százaléka. Minden „modern” lett, minden megváltozott a vörös-liberálisok szellemi és lelki diktatúrájának következtében.
A „rendszerváltáskor” még reménykedett az, aki hitt a rendszer megváltoztatásában. Reménykedett abban, hogy lesz hit és erkölcstan az iskolákban, hogy egy olyan Magyarország épül, amilyenben élni lehet, amilyenben a kommunista diktatúra alatt elgondoltuk az életünket. De nem lett, nem épülhetett olyan csodálatos Magyarország, mert a dögkeselyűk, azaz, a liberálisok és a gazdasági hatalommá változott kommunista politikai hatalom (Antall József súlyos bűne révén) és a balga társadalom elutasította mindazt, amitől egy állam tisztességes utódokat nevelhetett volna. Nem kellett többé kettes sorokban sorakozni az iskolák folyosóján a tanítás előtt és után, nem kellett többé a tanárt tisztelni (ma már többnyire nincs is miért!), nem kellett többé a szülői tiszteletet emlegetni, mert a gyerekeknek csak joguk lett hirtelen, s nevelőiknek pedig joguk sem maradt ahhoz, hogy fegyelmezzenek és megköveteljenek a tanulóktól bizonyos ismereteket, házi feladatokat. Már a kommunista söpredék eltörölte a művészeti oktatást, a zenét, s megszűntek az iskolai énekkarok ahol a közös, többszólamú éneklés olyan szellemi és lelki táplálékot biztosított Monteverditől Farkas Ferencig, amely élményt semmivel sem lehet pótolni. Az értéktelen értékké, az érték értéktelenné vált a beteg agyú liberálisok (jobbára a volt ÁVH-sok utódainak) szellem, és jellem nélküli világában. S mindezt tűrte, olykor támogatta, s nem megváltoztatta az Antall József és Boross Péter vezette nemzeti kormány…
Most meghalt két kiváló diák, s egy huszonéves fiatal. Haláluk fajsúlyos, kemény figyelmeztetés a társadalom és annak vezetői számára.
Kormányszinten is újra kell(!) értékelni az oktatás ügyét, a gyermekjogokat, a művészeti és vallási oktatást, s arra kellene törekedni, hogy megismertessük a fiatalokkal az értéket, az igényességet, a magasabb rendű élvezeteket. Nem a foci az és az egyéb sport az első, hiszen az ép testhez az ép lélek is hozzátartozik. A lelket pedig a valódi értékek, a tényleges és magasabb rendű élvezetek fejlesztik. Be kell vezetni újra az erkölcstant, és mintegy a legkomolyabban vett tantárgyat kell kezelni, számon kérni a diákoktól. Ugyanis, amíg ez nem történik meg, addig a kormány és a képviselők egyre többször fognak gyertyát gyújtani saját áldozataik halálának emlékére haláluk helyszínén. És ez nem elegendő!
Van még tanulsága ennek a tragikus éjszakának. Ezernyi… tanulmányt lehetne írni az okokról, és a következtetésekről. A lényeg azonban az, hogy e három halott fiatal az elmúlt húsz év összes politikusának személyes áldozata! Kivált a liberális és a kommunista bűnözőkéi.
Turizmusról beszélünk manapság sokat. Vendéglátásról. Ám, ez a drámai eset is igazolja, hogy a magyar turizmus és vendéglátás nem a vendégek, hanem a vendéglátók miatt állt le, csökkent tragikusan. Hiszen ebben a drámában a vendéglátók kapzsiságának a keresztmetszete is benne van. Országos szinten… De tovább megyek. Benne van ebben a tragédiában az összes vállalkozó kapzsisága is, és a „találékonyság”, amely most is megmutatkozott… „a külsős a hibás”… mi mossuk kezeinket. A pénz a műveletlen, kulturálatlan és érzéketlen ember kezében fegyver, ostor, gyilkos szerszám. S ma milliós létszámú műveletlen, de pénzzel teli ember él ebben az országban, akiket nem lehet törvényekkel – ma érvényben lévő törvényekkel – rendre tanítani, mert vagy megveszik a hivatalnokot, vagy utol sem éri a törvényt betartatni hivatott szerv. Ahhoz, hogy rend legyen pár napig ebben az országban egy-egy területen, embereknek kell meghalniuk… Elképesztően szörnyű ország ez, elképesztően szörnyű és ostoba társadalomban élünk.
Igen, ezernyi kép, ezernyi baj és probléma „ugrik be” az embernek a szombat éjszakai tragédiát végiggondolva. A végkövetkeztetés mindig ugyanaz. Isten, hit, és erkölcs nélkül katasztrófába torkollik minden. A társadalom, az ifjúság, Magyarország, a nemzet és a világ. Az ember hátat fordított a normális morális életnek, a léleknek, mert erre sarkallta a kommunista diktatúra, erre nevelte húsz év alatt az emberiség alja, a liberális eszme és az azt képviselő politikusok, tanárok és miniszterek, akiknek már a nevét is el kellett volna felejtenünk, miután halálra ítélték és kivégezték őket. Mert ezek a politikusok megtorolhatatlanul sokat vétettek Magyarország, a magyar nemzet és a világ ellen, Hitler és Sztálin együtt a vörös-khmerek vezetőivel sem ártott annyit a világnak, mint a liberalizmus, a liberális gondolkodásmód, a „csak te vagy a fontos” eszméje és szellemisége, az egyházellenesség, az Istentől erőszakosan eltávolító stílus. És ideérkeztünk gyászoló, döbbent barátaim! Három érték, életét még el sem kezdő fiatalnak kellett ismét meghalnia. Az elhazudott rendszerváltás, és az azt követő politika, és politikusok áldozataiként. Hiába az vendéglátóhelyek ellenőrzése, hiába minden… őket nem lehet már visszahozni. S tűrni sem lehet tovább azt, ami e kis hazában, és a kerti budi aljáig süllyedt Európában van.
Fel kellene ismerni végre Krisztust, az alapvető erkölcsi követelményeket, amelyek Krisztus kereszthalála és feltámadása óta beváltak. Meg kellene ismerni a szeretetet, az egymás iránti elkötelezettséget. El kellene kezdeni imádkozni, s meg kell tanítani gyermekeinket is erre. „Hit nélkül sem élni, sem alkotni nem lehet” – énekelte Szörényi Levente egy régi dalban. S ez a régi dal máig figyelmeztetés mindannyiunk számára.
Most amikor búcsúzunk e három fiataltól, álljunk meg egy percre s kérjük a Teremtő Istent, hogy ebből a posványból, ebből az őrült és lélek nélküli világból vezesse vissza a nemzeteket, a magyarságot arra az útra, amelyen járt, s amelyről letérve eltévedt. Amikor búcsúzunk ezektől az élettel teli, illatos, virágzó, de idejekorán letört virágszálaktól, eszembe jut egy ima, amelyet nap-nap után el kellene mondanunk:
„Oltalmad alá futunk Istennek szent anyja,
Hogy, könyörgésünket meg ne vesd szűkségünk idején,
Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől,
Mindenkor dicsőséges és áldott Szűz!
Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, és szószólónk!
Engeszteld meg nekünk Szent Fiadat,
Ajánlj minket Szent Fiadnak,
És mutass be minket Szent Fiadnak!
Amen”
Mindazokat kérem, akik hivatalból, vagy érdeklődőként olvasták fenti gondolataimat, gondoljanak arra: – ha nem változtatunk a fiatalság helyzetén, ha nem képzünk értelmes okos, lélekben és testben hivatásuknak élő pedagógusokat, ha nem fordulunk Isten felé e hatvanöt szánalmas és nemzetromboló év után, akkor gyermekeink is áldozatokká lesznek, mint ahogyan áldozattá válik a nemzet, és Európa egyaránt. A mi áldozatunkká… mert a felelősség az utókor iránt nem áthárítható. A jelenért és a jövőért mi vagyunk a felelősök. Politikusok, törvényalkotók, törvényhozók, írók, értelmiségiek, tudományos munkatársak, jogászok… Krisztust, a kereszténységet – még ha ma oly nagy divat is –, nem szégyellni kell, hanem kérni, élni vele. A hitet sem kell szégyellni, hanem élni kell a hit lehetőségeivel, bármilyen nevetséges azok előtt, akik még nem ismerik a hit erejét és oltalmát. Gondolkodjatok tehát politikusok, és felelős ország-vezetők. Mert mostantól egy gyertyagyújtás és bizonyos törvények felülvizsgálata semmit sem ér. Azonnali új oktatási törvényen és megfelelő ellenőrzésen, rendőrségi és igazságügyi szervek tekintélyének visszaállításán, és a renden magán. Mert mostantól, ha áldozatokká leszünk, vagy lesznek gyermekeink, Titeket nevezhetnek a megmaradottak gyilkosoknak… és Ti is odaálltok majd Isten elé - ha hiszitek ma még, ha nem –, aki igazságosan ítél majd és ha ismernétek a Bibliát, tudnátok, hogy az, az ítélet milyen lesz számotokra, ha a népet, a nemzetet sanyargatjátok, s meg nem véditek. Három halottunk van, három, akik a nemzet halottai, a politika és a politikusok áldozatai.
Nyugodjanak békességben!