2010. december 31., péntek

Szilveszteri busongó… a 19. sz. stílusában

Temetésen sincsen pezsgő,
Van helyette sok kesergő…
Ki-ki okkal ontja könnyét,
Vagy forgatja köpönyegjét

Kinek aranyóra kéne,
Másnak betétkönyv a tétje
A harmadik készpénzt akar
Negyediknek öröm a baj…

Ki utálta az elhunytat
Az örvendve mutat utat
Az utolsót, nem az elsőt
S nem érti a sok kesergőt.

Ki szerette, visszahívná
Merthogy elment, az vált kínná…
Jó lenne még egyszer látni,
Mosolygósan parolázni…

Ami elmúlt, nem jön vissza!
Legyen ez ma ismét tiszta.
Nem bontok hát pezsgőt éjjel,
Nem ünneplek fecsegéssel.

Nem táncolok friss koporsón,
Vagy meztéláb száraz borsón.
Jöjjön minek jönnie kell,
S ami elment feledjük el.

Pezsgőzöm majd, ha akarok,
Majd ha elmúlnak a bajok,
Hogyha boldog lesz a magyar,
S teheti is azt, mit akar.

Ha belátja végre egyszer…
A szeretet nem egy vegyszer,
Igazmondás sem betegít…
S megtalálja ki üdvözít!

Elmúlt az év, nem pezsgőzöm,
Komolyságomat megőrzöm,
hisz egy nemzet temetése
Nem ad okot ünneplésre…

Főként akkor, hogyha e nép
Maga vágja ütőerét...


Stoffán György